2007, június 7 · Iktatva: Márai Sándor, célok, döntés, idő, lustaság, munka, pillanatok, távlat, élet

“Kétféle lustaság van: vízszintes és függőleges. Van ember, aki csak élete nagy távlataiban lusta; a tervekben; abban, hogy elodázza elhatározásait, döntéseit; lustán építi fel élete munkáját, mindent az időbe épít, a nagy messzeségbe. Aztán van a másik, a függőleges lustaság, mikor a nagy pillanat előtt maradunk lusták, mikor nem gondoljuk, mondjuk vagy cselekedjük azt, amit abban a pillanatban lehetne. Nem nyújtjuk ki kezünket valami után, amit megszerezhetnénk, különösebb fáradság nélkül, s később talán csak nagy áldozatokkal tudunk megszerezni, nem megyünk a telefonhoz, nem írjuk meg azt a levelet, vagy nem jegyezzük fel azt a gondolatot, rögtön, akkor, abban a pillanatban. Ez utóbbi fajta lustaság a veszedelmesebb. Ilyen elmulasztott, lustán elhanyagolt pillanatokon múlik az élet.” (Márai Sándor: Füves könyv – A lustaságról)

2 vélemény eddig »

  1. 1

    Névtelen said,

    2008, november 30 @ 5:56 am

    Imádom ezt a könyvet:) Amúgy én rettentő lusta vagyok, pedig tudom, mennyire megmérgez…

  2. 2

    lol said,

    2009, június 3 @ 6:22 pm

    én gyűlölöm ezt a könyvet szerintem jobb könyve a vámpírok otthona! :P


Comment RSS · TrackBack URI

Say your words