“A boldog ember szeretete olyan, hogy osztozni akar annak a boldogtalannak a szenvedésében, akit szeret.
A boldogtalan szeretete olyan, hogy már az is örömmel tölti el, ha a szeretett lényt örömben tudja, anélkül, hogy részesülne ebben az örömben, vagy akár óhajtana részesülni benne.” (Simone Weil)
K@te said,
2007, December 2 @ 9:33 pm
Köszönöm!
Tóth Eszter Vanda said,
2008, Február 28 @ 6:23 pm
Tökéletes idézet, az élet igazolja bizonyosságát.
sZs said,
2008, július 22 @ 4:46 am
Egy boldogtalan ember krédója. Pont fordítva. Eleve a tartósan szenvedő szenvedést okoz a környezetének, a boldog pedig boldogságot.