“Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez. Hinnem kell benne, hogy “madárka tolla se hull ki” az Ő akarata nélkül, de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az Ő kezébe tenni le; Isten reám bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom. S csak, ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít.
A tunyák és a gyávák, akik bólogatva és hümmögve, Istenre bíznak mindent: a válságos pillanatban Isten szava nélkül maradnak.” (Márai Sándor)
Ninja said,
2007, December 1 @ 6:38 pm
Nagyon igaz(Y)
elekes zizi said,
2007, December 29 @ 6:47 pm
koszonom sokat segit ez az idezet
Selphie said,
2008, január 24 @ 1:39 pm
kiragadja az embert az önsajnálatból, a tétlenkedésből…
itt is sanyo said,
2008, Február 9 @ 8:45 am
Ugyan nem gyakorlom a vallást , de nagyon elfogadom ezt a bölcsességet !
Ismét gazdagodtam , köszönöm !!!!!!
dóri said,
2008, Február 17 @ 10:12 pm
ez az, amiben már régóta hittem, de most meg is bizonyosodtam róla, …jó volt, hogy a szemem előtt láttam ennek a gondolatnak a papírra vetett leképezését.
termosz said,
2008, Május 6 @ 1:27 pm
Az Isten soha el nem hagy!
Ez az idézet elég Istenkáromló ahhoz hogy sokan magukévá tegyék.
De tényleg ilyen az Isten? Rajtad sohasem segített? Semmiben? Gondolkozz!
villamosjegy said,
2008, június 9 @ 3:07 pm
Igazad van termosz. Nem tom miért van az, hogy egyes emberek miért gondolják, hogy jobban ismerik az Igét, mint az Ige önmagát.
Isten minden gyarlóságunk, gyengeségünk, hibánk, bűnünk és hülyeségünk ellenére áll mellénk, a mi baromságainkat teszi helyre. (Persze itt lehet, hogy egyes számiot kéne használnom, mert ez az én tapasztalatom. )
S íme egy idézet Adytól:
“Mikor elhagytak,
Mikor a lelkem roskadozva vittem,
Csöndesen és váratlanul
Átölelt az Isten.
Nem harsonával,
Hanem jött néma, igaz öleléssel,
Nem jött szép, tüzes nappalon
De háborus éjjel.
És megvakultak
Hiú szemeim. Meghalt ifjuságom,
De őt, a fényest, nagyszerűt,
Mindörökre látom.”
Szóval nem kell segítened magadon ahhoz, hogy Isten megsegítsen, csak hinned kell benne, hogy megsegít, s aztán ha felsegített a földről majd te is megteszed a magadét Érte, másokért és magadért.
idezet said,
2008, június 9 @ 8:46 pm
Sziasztok!
Gondoltam hozzászólok én is, mint az idézet felrakója. Egyrészt örülök, hogy sok embert elgondolkodtat ez az idézet. Nem akarok hosszasan elmélkedni, hiszen a hozzászólások is azt bizonyítják, hogy sokféle szemszögből lehet ezt a gondolatmenetet megítélni. Egy vallásos embernek majdnem istenkáromlás, míg egy nem vallásosnak egyáltalán nem az. Sajnos nem tudom az idézet forrását, buzgón olvasom Márai műveit, de sajnos még nem akadtam rá. (Ha valaki tudja, akkor előre köszönöm, ha megírja nekünk
) Talán ha tudnánk, akkor jobban értenénk, hogy mire gondolt Márai. Továbbá azt is vegyük hozzá, hogy mindenkinek más az istenképe. A Füves könyvben így vall Márai Istenről:
“Istent soha nem tudtam elképzelni, valószínűleg, mert nem emberi és földi, hanem isteni. Az ember, mikor elképzeli és képen vagy szobor alakjában kifejezi az Istent, mindig valamilyen szakállas ősapát képzel el és fejez ki, egyfajta törzsfőnököt, sok hajjal, peplumban, gyapjas szakállal, mint egy rabbit vagy francia tanfelügyelőt. Így ábrázolták a görögök és rómaiak Zeuszt és Jupitert, így a kereszténység az Atyát. Ez az ábrázolás mindig megzavart, szégyenérzettel töltött el. Az ilyen emberszabású Istent, akinek ondolált szakálla van, s orra is van, melyet időnként nyilván kifúj, nem érezhettem igazi Istennek. Az Atya, Fiú és Szentlélek ábrázolásai közül csak a Szentlélek elképzelése tetszett Istenhez méltónak. Isten alkotta és igazgatja a világot, s ezért bizonyos, hogy a világ hasonlít Reá is – de Isten nem lehet emberi, mert máskülönben borbélyhoz is kellene járnia. Ez az együgyűség mindig felbosszantott. Az én Istenemnek nincs szakálla, sem pepluma. Minden dolgok mögött van, mint Erő és Értelem. Isten számomra a Szándék, mely áthatja a világot. Ez a Szándék tudatos. Ezért tudok beszélni vele, hamis elképzelések nélkül, ahogyan a parányi értelem beszél a végső, a nagybetűs Értelemmel.” (Füves könyv: Az Istenről)
Szerintem a “csak, ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít” alatt talán azt érti, hogy Isten szabad akaratot adott nekünk, és nem erőszakolja ránk a jót sem. Még önmagát sem. Megadott nekünk mindent ahhoz, hogy irányítani tudjuk sorsunkat az Ő útmutatásával összhangban, amelyet a Biblia tartalmaz.
Az Isten soha el nem hagy….de az ember mennyire el tudja hagyni önmagát és Istent…. Az Ady vers nagy kedvencem, köszönet érte………..
Cowgirl
Piros said,
2008, június 17 @ 11:04 pm
MICSODA IGAZSAG
(EZ AZ ELOTTEM LEVO) EZT EN IS MEGTAPASZTALTAM