“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.” (Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony)
Erika said,
2008, január 25 @ 4:09 pm
Forseti said,
2008, január 25 @ 9:13 pm
És Mégis milyen igaz..Nehéz a sorsal vitázni
Zsófi said,
2008, január 26 @ 6:47 pm
Ez tetszik… És milyen rég el akarom olvasni ezt a könyvet… Annyira szeretem Coelho könyveit
Selphie said,
2008, Február 14 @ 10:49 am
milyen kényelmes is, ha más hozza meg helyettünk ezt a döntést, és milyen fájdalmasan nehéz is magunknak meghozni…mert felelőséggel jár.
Bobocy said,
2008, június 11 @ 9:23 pm
Nemrég a suliban 1 osztályba idézetek vtak kitéve és választani kellett…én ezt választottam…megtapasztaltam már, hogy a hírtelen, sok-sok gondolkodás nélkül meghozott döntések a legjobbak…ezek igazán a mi pillanatnyi érzéseink döntései…és 1 röpke pillanat sok jó döntést hoz…
Dorika said,
2008, július 25 @ 4:04 pm
hmm Bobocy lehet igazad van
én épp egy nagy döntés előtt állok…csak tanácstalan vagyok :S
vagy talán meg kell buknom a bátorság próbáján…de nem fogok,a szivemre hallgatok és úgy élek majd ahogy eddig megálmodtam!
kriszta7 said,
2008, Augusztus 23 @ 1:02 am
De vajon felismerjük azt a pillanatot,amikor döntenünk kell? Vagy továbbhaladunk a megszokott utunkon,mintha mi sem történt volna? Szeretném észrevenni azt a pillanatot,amikor meg kell hoznom a döntést és lépnem kell… Csak nehogy megbánjam:)
Datija said,
2009, január 12 @ 2:12 pm
Nagyon igaz, félek, gyáva vagyok döntést hozni, mert a következmények árnyai elzárják előlem a tisztánlátás áldását.
gittyo said,
2009, Május 2 @ 4:07 pm
a ballagásomon ezzel az idézettel zártuk a búcsúztató beszédünket. annyira szép ez a szöveg. és ugyanannyira igaz is… (:
Roberto said,
2009, június 29 @ 12:00 pm
Miután elolvastam e sorokat ez jutott eszembe: Ó de szemét!!!
A probléma csak az ezzel hogy mindezt azért éreztem így, mert piszok nehéz bevallani önmagamnak, hogy az írónak ÁTKOZOTTUL IGAZA VAN!!!!!