“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”
(Gary Chapman: Egymásra hangolva)
Bíborka said,
2008, június 4 @ 2:38 pm
Szépek a fenti gondolatok.
Erről eszembe jutott egy tehetséges költönő – Zimonyi Zita egyik verse, az Utolsó szerelem hisztériája című fergeteges könyvéből idézek:
Zimonyi Zita
(döntés)
ledobom önként viselt testi-lelki erényövem,
megfontolás nélkül kitárulkozom egészen,
átnyújtom magamat: kedvedre időzz bennem,
vedd, ami kell, nem kérek cserébe semmit,
megfontoltan nem méricskélek, latolgatok,
nem hozok írott és íratlan szabályokat,
felajánlom valómat, kezedbe hajtom arcom,
feltétel nélkül megadom szívem birodalmát,
kivártalak: légy világom üres világomban!
kriszta said,
2009, Február 18 @ 10:11 am
Most pont erre az idézetre volt szükségem, hogy meghozzak egy döntést. Remélem, nem fogom megbánni.
renhoek said,
2009, június 27 @ 11:57 pm
Csak sajnálni tudom, aki egyetért ezzel. 3 éve élek párkapcsolatban és még mindig szerelmesek vagyunk egymásba… Az előző kapcsolatomból pontosan azért léptem ki 3 év után, mert elmúlt a szerelem. A szerelem igenis kell! Természetesen ezt néha erősebben érzed, néha kevésbé. A lényeg, hogy ne szűnjön meg!