“Egyetlen házasságot sem nevezhetünk valóban sikeresnek, ha a házastársak nem egymás legjobb kritikusai. A barátságról is ugyanez mondható el, mégpedig a hagyományos elképzelés ellenére, mely szerint a barátság konfliktustól mentes kapcsolat, kölcsönös szívességek és bókok viszonya. Az ilyen kapcsolatok azonban felszínesek, és nem érdemlik meg a barátság nevet.
Minden emberi kapcsolatnak lényeges része, hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást. Enélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen.
A kritika a vezetés, illetve a hatalom gyakorlásának egyik formája. Ami nem más, mint kísérlet arra, hogy előre megfontolt módon befolyásoljuk az eseményeket. Azért bírálunk, hogy megváltoztassuk valakinek az életét. Természetesen a befolyásolásnak nem egyetlen s nem is a legmagasabb rendű módja a kritika. Lehet befolyásolni példával, javaslattal, példázattal, jutalmazással, büntetéssel, tiltással vagy engedélyezéssel, tapasztalat révén, szervezéssel stb. A hatalom gyakorlásáról köteteket lehetne írni. Mi azonban beérjük azzal, hogy azt mondjuk: aki szeret egy másik embert, annak gyakorolnia kell ezt a művészetet, mert ha valakit érdekel egy másik ember lelki fejlődése, akkor fel kell készülnie arra, hogy az adott pillanatban a lehető legmegfelelőbb módon segítse azt elő.”
(M. Scott Peck: A járatlan út)
Tresz Csilla said,
2008. október 25. @ 12:37
Nem teljesen így van szerintem a barátság, ugyanis a barátság alapja a kölcsönös egyetértés és segítség. Szó sincs a többször is említett hatalomról. a Barátságban mindkét fél egyenlő,m és egyik sem áll felette a másiknak, csak arról lehet szó, hogy amíg az egyik magán alul van, addig a másik erős de ez nem a hatalom.
Horvath Ernone said,
2009. október 18. @ 09:47
A kritikával kapcsolatban – van egy ésszerű határ, melyet mindkét félnek el kell tudni fogadni. Ha ez alatt vagy fölött történik a kritizálás, akkor megbomlik az az egyensúly melynek fenn kell tartania a barátságot vagy bármely jó kapcsolatot.
Ez egy nagyon érzékeny határvonal, ezt mindannyian tudjuk. Ezenkívül természetesen van igazságos és igazságtalan kritika. A másik ember tisztelete a megsértésének a határáig terjedhet, vagyis nem szabad megsértenünk a másik érzékenységének határát ésszerűen, tehát egy bizonyos határig el lehet menni, de mindkettőnk érdekében és nem az ellen. “Amit szeretnék azért hogy az emberek megtegyenek veled, te is hasonlóképpen cselekedjél!”