Idézetek, bölcsességek

“Valahányszor elindulsz otthonról, húzd be az állad, emeld fel a fejed, és szívd tele a tüdőd levegővel, idd be a napfényt, köszöntsd mosolyogva a barátaidat, és szívvel-lélekkel szoríts mindekivel kezet. Ne félj attól, hogy félreértenek, és egy pillanatig se törődj az ellenségeiddel. Döntsd el határozottan mi a szándékod, aztán pedig egyenesen törj a cél felé. Legyen szemed előtt a magasztos cél, amit kitűztél magad elé - és akkor egy idő múlva észreveszed, hogy öntudatlanul is megragadod azokat a lehetőségeket, amelyek vágyaid teljesüléséhez szükségesek, ugyanúgy, ahogy a korallállatka kiválasztja a tenger habjaiból mindazt, amire szüksége van. Képzeld önmagadat annak a tehetséges, komoly, hasznos embernek, aki lenni akarsz, és ez a gondolat óráról órára jobban átalakít majd, hogy saját eszményedet megközelítsd… A gondolat minden, őrizd meg e helyes lelki magatartást: a bátorság, az őszinteség, a jó kedély szellemét. A gondolkozás szinte alkotás. Minden jó dolognak a vágy a szülője, és midnen őszinte imádságot meghallgat az ég. Olyanokká leszünk, amilyenekké szívünk mélyén lenni szeretnénk.” (Elbert Hubbard)

“Mi az, ami képessé tesz bennünket, hogy elérjünk egy célt, egy álmot? Csak ez a kis szó: akarom. Nincsenek leküzdhetetlen akadályok, csak emberek, akik nem hisznek az akadályok legyőzésében.” (Kurt Dimberger)

“Nagy dolog hinni magadban, és még nagyobb hinni a többiekben.” (Tatiosz)

Egy ember fuldoklott a tengerben.

Arra ment egy hajó, és azt mondták neki:
“Nem kell egy kis segítség?”

Ő azt válaszolta: “Nem, köszönöm. Isten majd megment.”

Aztán arra ment egy másik hajó. Azt mondták:
“Nem kell egy kis segítség?”

És azt mondta megint, “Nem, köszönöm. Isten majd megment.”

Később aztán megfulladt, és a Mennyországba került.

Azt kérdezte, “Istenem, miért nem mentettél meg?”

Isten azt felelte, “Két nagy hajót is küldtem érted, te bolond.”

(A boldogság nyomában / The Pursuit of Happyness)

“Felülemelkedhetünk minden rosszon, ha felismerjük, hogy csak addig van hatalma felettünk, amíg hiszünk benne. Ha megtapasztaljuk ezt az igazságot, szabaddá válunk.” (Eileen Caddy)

“Mikor Istenre bízom a sorsom, érzem, hogy Isten nem ad föltétlen jogot ehhez. Hinnem kell benne, hogy “madárka tolla se hull ki” az Ő akarata nélkül, de nincs jogom vaksi bizalommal mindent az Ő kezébe tenni le; Isten reám bízta, hogy csináljam és igazítsam a sorsom. S csak, ha vállalom ezt a feladatot, akkor segít.

A tunyák és a gyávák, akik bólogatva és hümmögve, Istenre bíznak mindent: a válságos pillanatban Isten szava nélkül maradnak.” (Márai Sándor)

“A legpihentetőbb megújító erők az egészséges vallás, az alvás, a zene és a nevetés.
Legyen hited Istenben, sajátítsd el a nyugtató pihenést, szeresd a jó zenét, nézd az élet derűs oldalát - így az egészség és boldogság a tiéd lesz.”
(egy orvosi váróterem falán)

„A barátság igazi dicsősége nem az egymás felé kinyújtott kéz, nem a kedves mosoly, nem is a társaság öröme, hanem a lelki-szellemi megvilágosodás, amelyben részed lehet, amikor rádöbbensz, hogy egy embertársad hisz és bízik benned!” (Ralph Waldo Emerson)

“Az ember, mérhetetlen gőgjében és hiúságában, hajlandó elhinni, hogy a világ törvényei ellen is élhet, megmásíthatja azokat és büntetlenül lázadhat ellenök. Mintha a vízcsepp ezt mondaná: „Én más vagyok, mint a tenger.” Vagy a szikra: „Rajtam nem fog a tűz.” De az ember semmi más, mint egyszerű alkatrésze a világnak, éppen olyan romlandó anyag, mint a tej vagy a medve húsa, mint minden, ami egy pillanatra megjelenik a világ nagy piacán, s aztán, a következő pillanatban, a szemét- vagy a pöcegödörbe kerül. Az ember, testi mivoltában, nem is magas rangú eleme a világnak; inkább csak szánalmasan pusztulásra ítélt anyagok összessége. A kő, a fém is tovább él, mint az ember. Ezért mindaz, amit testünkön át jelentünk a világban, jelentéktelen. Csak a lelkünk erősebb és maradandóbb, mint a kő és a fém – ezért soha nem szabad másképpen látnunk magunkat, mint lelkünk térfogataiban. Az erő, mely a romlandó testi szövetben kifejezi magát, nemcsak alkatrésze, hanem értelme a világnak. Ez az erő az emberi lélek. Minden más, amit a világban jelentünk és mutatunk, nevetséges és szánalmas.”
(Márai Sándor: Füves könyv - Arról, hogy az ember része a világnak)

“A hit olyan, mint a szeretet: nem lehet kikényszeríteni. Ezért hiábavaló vállalkozás, ha állami rendszabályokkal akarjuk a szeretetet bevezetni, vagy megerősíteni; mert mint ahogy gyűlöletet kelt, ha megkíséreljük kikényszeríteni a szeretetet, ugyanúgy igazi hitetlenséget kelt, ha a hitet valakire rá akarjuk kényszeríteni.” (Schopenhauer)

“Sajnos nem ismerjük fel a szavak ürességét, és úgy támaszkodunk rájuk, mintha igaziak lennének. Ezért van az, hogy a kedves szavaknak örülünk, míg a kellemetlen szavak bántanak és felbosszantanak. Ezek a reakciók is azt bizonyítják, hogy hiszünk a szavak valós voltában.” (Kalou Rinpoché)

“Az igazság az, amit az idő egy adott pillanatában annak hiszünk.”
(Luigi Pirandello)

“Az igazság kibírja a kételyt - sőt fölfedezése igényli is. Vakhit csak olyasmihez kell - de ahhoz nagyon-, ami nem igaz.” (Müller Péter: Jóskönyv)

“Nincs zavarbaejtőbb, mint látni, hogy valaki elvégzi azt, amit mi lehetetlennek hittünk.” (Sam Ewing)

“A hazug ember büntetése nem az, hogy nem hisznek neki, hanem az, hogy ő sem tud hinni senkinek.” (George Bernard Shaw)

“Az embernek úgy kell megtanulnia egy dolgot, hogy csinálja - mert bár hiheti, hogy képes rá, nem lehet addig biztos, amíg nem próbálkozott vele.” (Szophoklész)

“Ha sikeres akarsz lenni, a dolog nagyon egyszerű.
Érts ahhoz, amit csinálsz!
Szeresd, amit csinálsz!
És higgy abban, amit csinálsz!
Igen, ilyen egyszerű ez.”
(Will Rogers)

“Nincs semmi, ami oly mértékben pusztítaná a testet, mint az aggodalom, és ha valaki hisz Istenben, akkor szégyellheti magát, ha bármi miatt aggodalmaskodik.”
(Mahatma Gandhi)

“A lehetetlen nem tény, hanem vélemény.” (Muhammad Ali)

“Ha helyet adunk Istennek, bármi megtörténhet. Legyél nyitott! Legyél állhatatos! Isten csodálatosan ért hozzá, hogy szép dallamokat csaljon ki a szakadt húrokból is.” (Charles R. Swindoll)

“Az ember képes hinni a lehetetlenben, de nem képes hinni a valószínűtlenben.” (Oscar Wilde)

Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom, csak
erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé, hogy a napok sokféleségében és
forgatagában idejében rögzítsem a számomra fontos felismeréseket és
tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében, elsőrangú
vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz, hogy ne csak
átfussak az életen, de értelmesen osszam be napjaimat, észleljem
a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések az élet magától adódó
ráadásai, amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt, akinek van elegendő bátorsága és szeretete az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg, azt mások
mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a kellő pillanatban és
a megfelelő helyen - szavakkal vagy szavak nélkül - egy kis jóságot
közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt, amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!

“Az idő nem fontos, ne sajnáld a napokat. Az ünnepi ebédhez a szakácsnő sok-sok mindent belevág egy nagy fazékba, ezért fogadj be te is mindent. Hordozd saját magad és mások fájdalmát, a titkokat, melyek körülvesznek. Ne siess! Az eszmélés lassan, de biztosan, végtelen csendben, derűsen történik. Környezeted megzavarhatja, de meg nem szakíthatja mindezt. Lassan lehiggadsz, megnyugszol. Kitisztulnak gondolataid, vágyaid, hatalmas béke önt el. Megvilágosodsz. Felsejlik Isten végtelen nyugodt keze vonása a világon. Mint felhővé szelídült tajték, onnan fentről mindent sokkal tisztábban fogsz látni. Források fakadnak fel benned. Érezni fogod magadban az erőt, amely most már nem magadért: értük, a világért fakad. Már nem harcolni akarsz, hanem teremteni. Nem gyűlölsz senkit és semmit, nem pusztítani akarsz, hanem segíteni, alkotni, életet adni, a beléd áramló fényt továbbengedni, -árasztani. Hiszed, hogy nemcsak része vagy a világnak, hanem partnere a mindenséget szeretetből szakadatlanul tovább teremtő Istennek…. Érzed a hegyeket mozgató erőt magadban, tudod, hogy emberek fognak születni, talpra állni, gyógyulni szavadra. De még ez sem fontos.

Semmi sem fontos, csak az a KAPCSOLAT, mely nap mint nap, lassan felkel, és beragyogja világodat. Istennek társa vagy…” (Böjte Csaba)

“A szeretet hosszútűrő, kegyes; a szeretet nem irigykedik, a szeretet nem kérkedik, nem fuvalkodik fel. Nem cselekszik éktelenül, nem keresi a maga hasznát, nem gerjed haragra, nem rójja fel a gonoszt. Nem örül a hamisságnak, de együtt örül az igazsággal. Mindent elfedez, mindent hiszen, mindent remél, mindent eltűr. A szeretet soha el nem fogy: de legyenek bár jövendőmondások, eltöröltetnek; vagy akár nyelvek, megszünnek; vagy akár ismeret, eltöröltetik. Most azért megmarad a hit, remény, szeretet, e három; ezek között pedig a legnagyobb a szeretet.” (1 Korinthus 13: 4-8, 13)

“A boldogságot nem lehet ajándékba kapni. Egyetlen titka: adni, mindig csak adni, jó szót, bátorítást, mosolyt, hitet, és sok-sok önzetlen, tiszta szeretetet.” (Goethe)

“Aki nem hisz abban, hogy mennyi jó ember van, az kezdjen el valami jót tenni, és meglátja, milyen sokan oda állnak mellé.” (Böjte Csaba)

“Ha mindig azt hiszed, amit mindig is hittél, mindig az leszel, aki mindig is voltál.”

“Amit eddig láttam arra tanított, hogy bízzak a Teremtőben annak ellenére is, amit még nem láttam.” (Ralph Waldo Emerson)

“A hit varázslata a világmindenség legnagyobb erőinek, mégpedig a gondolat erejének a megtestesülése. (Norman Vincent Peale: Hit)

“Hinni - mégpedig olyan mélységesen, hogy az irányítsa a gondolatainkat - meglehetősen nehéz. Szellemi fegyelmet igényel. Önfeláldozást igényel. Teljes odaadást igényel. A hit nemcsak valami felszínes dolog az agyunkban. Nemcsak holmi sekélyes meggyőződés szavakba öntése.” (Norman Vincent Peale: Hit)

“A hit az emberek legerősebb fegyvere, és ha mélyen gyökeredző hitünk van, semmi sem tud legyőzni bennünket. Semmi.” (Norman Vincent Peale: Hit)

“A hit látja a láthatatlant. Elhiszi a hihetetlent és eléri a lehetetlent.”

“Azt mondjuk, hogy több hitet szeretnénk, de amit igazából akarunk, az látás. A látás azt mondja: “Látom, hogy ez jó nekem, biztosan Isten küldte”, a hit viszont így szól: “Isten küldte, ezért jónak kell lennie számomra.” Isten azt kéri, hogy hitben járjunk és ne látásban.” (Linda Dillow)

“A hit Istenre néz, az érzések pedig arra, ami körülöttünk történik. A hit abban bízik, aki Isten, és abban, amit megígért.” (Linda Dillow)

“A hitről nem elmélkedni kell, hanem a szívünkkel, az értelmünkkel és a lelkünkkel belevetni magunkat.” (Linda Dillow)

“Tudtad, hogy léteznek lelki fertőzések? A legsúlyosabbak közül az egyik a Mi lesz, ha, a másik pedig a Bárcsak gondolatokkal függ össze. Ezek a gondolatok ikertestvérek, hasonlítanak egymásra, de nem ugyanazok. Mindkettőből hiányzik a hit látása. A Mi lesz, ha a jövőbe néz, és aggódik. A Bárcsak a múltba tekint vissza, és panaszkodik a miatt, amit Isten adott. Az első következménye az aggodalom, a másodiké pedig a harag.” (Linda Dillow)

“Amikor aggódunk, lényegében ezt mondjuk: “Isten nem képes…”. Ha gondok között járunk, nem hitben járunk.” (Linda Dillow)

“Ha a félelmeinkből merítünk tanácsot, akkor tudnunk kell, hogy a félelem félelmet szül. Ha kétségeink vannak önmagunkkal valamint képességeinkkel kapcsolatosan, és alacsonyabb rendűnek gondoljuk magunkat, akkor csupa kudarccal és akadállyal szembesülünk. Nagyon fontos dolog az, hogy gondolatban gyakran már előre kudarcot vallunk, pedig a hit varázslatán keresztül győzelmeket is arathatnánk.” (Norman Vincent Peale: Hit)

“Csak kétféleképpen élheted az életed. Vagy abban hiszel, a világon semmi sem varázslat. Vagy pedig abban, hogy a világon minden varázslat.”
(Albert Einstein)

“Sokak számára nehéznek látszik a hit. Valójában csak azért nehéz, mert könnyű.” (Spurgeon)

“Az aggódás kezdete a hit vége. Az igazi hit kezdete az aggódás vége.”
(Müller György)

“… sokféle erő van az emberek között, sokféleképpen ölik egymást az emberek. Nem elég szeretni. A szeretet tud nagy önzés is lenni. Alázatosan kell szeretni, hittel. Az egész életnek akkor van csak értelme, ha igazi hit van benne. Isten a szeretetet adta az embereknek, hogy elbírják egymást és a világot. De aki alázat nélkül szeret, nagy terhet tesz a másik vállára.” (Márai Sándor: Az igazi)

“A hit varázslata csodálatos energiaáramlást vált ki. A kereszténység energiaforrás - a világegyetem legnagyobb energiájának forrása. A Biblia ennek az energiának a technikáit és képleteit tartalmazza.”
(Norman Vincent Peale: Hit)

“Isten biztos egy festő. Mi másért lenne ennyi színünk?” (Egy csodálatos elme)

“Amit itt a csillagok alatt Istenből látok, elég nekem, hogy higgyek abban az Istenben, aki a csillagok fölött van, s akit nem látok.” (Isaac Newton)