“Jó érezni, hogy szeretlek.
Nagyon és egyre jobban.
Ott bujkálni két szemedben,
Rejtőzködni mosolyodban.
Érezni, hogy szemeid már
szemeimben élnek és néznek,
S érezni azt, ha szép, veled szép
És csak veled teljes az élet.”
(Boda István)

Advertisements

5 hozzászólás

  1. Balázs said,

    2007. május 26. - 09:36

    A segítségedet szeretném kérni. Ugyanezt az idézetet (kisebb módosításokkal) már több internetes gyûjteményben, blogon, stb. olvastam, néhol Juhász Gyula neve alatt. Jómagam pedig a múlt héten átrágtam magamat mindkét szerzõ összes versein, de nem találtam meg ezt a verset, vagy versrészletet. Meg tudnád mondani, hogy Illyés Gyulának melyik mûvében szerepel ez a részlet? Mikor írta? Vagy bármi más támpontot…

    Segítségedet elõre is megköszönve, üdvözlettel:

    Horváth Balázs

  2. idezet said,

    2007. május 26. - 22:04

    Sajnos én sem verseskötetből olvastam és nem tudom megmondani a pontos lelőhelyét a versnek. Valószínűleg még régebb az én gyüjteményembe is egy internetes forrásból kerülhetett be és nem ellenőriztem a forrást. Ha szerencsével jársz és megtalálod a választ, akkor kérlek értesíts róla, mert engem is érdekel az igazság és így megjelölhetném a pontos forrást is a blogon.
    Üdv!

  3. Lizy said,

    2007. november 20. - 14:17

    http://www.zichypalota.hu/letoltes/illyes_gyula_-_jo_erezni….pdf

    Talán ez segíthet:-)

  4. Sissi said,

    2010. december 14. - 16:25

    Van egy kedves ismerősöm, aki irodalom tanárnő. Ő és egy barátnője néztek utána, de ez a vers nem Illyés Gyula és nem Juhász Gyula!
    A szerző Boda István.
    A teljes vers:
    Boda István: Csak veled teljes

    Ha kacagtál, én is kacagtam
    És visszavertelek magamban.,
    Mint víz a fényt, és két szemedben
    E friss tavaszi sugaradban.

    Sokat hallgattam, mint a tenger,
    S míg üzengetett hab a habnak
    Mélységekről és messziségről.
    Szemeink egymásba kacagtak.

    Nyíltunk, mint fény tavaszi estén
    És szemed, mint egy röpke fecske,
    Ha a kék habú égen elfut,
    A szemembe futott nevetve.

    És jó volt érezni ujjaidnak
    Finom súlyát, melegét, titkát
    Nézni arcod, mint harmatesőn
    A virágot, ahogy kinyitják.

    Szirmukat fényesen, fehéren,
    Tavasz estén a holdvilágon,
    S néha egy csepp úgy harmatosan
    Tova pergett a szempilládon.

    Jó volt érezni csókjaidnak
    Ízét, s e csókban, amit vártam,
    Azt kaptam és fürdött a lelkem
    Csókjaidban, leánycsodákban.

    Jó volt érezni, hogy szívemben
    Versek nyíltak, csodásan szépek,
    S szemeimben újra ragyogtak
    Hulló alkonyok, messzeségek.

    S véremben hogy zengett az élet
    Akarása, csodás erője,
    S érezni azt, hogy szavaid most már
    Finomságokkal teleszőttek.

    Jó érezni azt, hogy szeretlek
    Nagyon és egyre-egyre jobban.
    Ott bújkálni a két szemedben,
    Rejtőzködni mosolyodban.

    Érezni, hogy szemeid már
    Szemeimben élnek és néznek,
    S érezni azt, ha szép, veled szép
    És csak veled teljes az élet.

  5. idezet said,

    2010. december 14. - 19:59

    Fantasztikus 🙂 Köszönjük szépen hogy utánajártál, javítottuk a bejegyzést!


Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: