“Furcsa, ahogy az idő az ember fölött tovamegy. Események, emberek, gondolatok jönnek és mennek, érzések hullámzanak az ember lelkén keresztül, aztán egy idő múlva nem marad belőlük semmi. Elkallódnak szerte az életben, mint apró haszontalan holmik a házban.
Itt-ott valami leszakad az emberből, valami láthatatlan kis lelki cafat, odaakad egy ajtókilincshez, egy-egy ablakpárkányhoz, rozoga padlóhoz, keskeny sétaúthoz. Az ilyeneket emlékeknek nevezzük, tiszteljük őket hosszabb-rövidebb ideig, a szerint hogy mekkora bennünk a romantika. Aztán szépen és észrevétlenül végképpen elmaradnak mellőlünk, mint halkszavú régi barátok, vagy mint az élet, aki velünk indult s valahol egyszer lemaradt.”
(Wass Albert: Csaba)

Reklámok

3 hozzászólás

  1. Baliga Noemi said,

    2010. május 5. - 06:25

    Igen itt is igaza van…gyönyörű ahogyan és amikről ír.

  2. Névtelen said,

    2011. december 31. - 11:04

    Milyen igaza van s nagyon meghatott engem:(( tiszta dolog ez de az ember nem veszi eszte:((

  3. Szalai Annamari said,

    2015. április 22. - 17:54

    Nagyon tetszett ez a vers… Olyan igaz,fantasztikus! Imádom Wass Albert könyveit,nagyon jó írónak tartom,s a tőle származó idézeteket is imádom! Wass Albert örökre egy kedvenc íróm marad!:)


Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: