“Soha nem érthetem meg, miért életem legszebb emléke a pillanat, mikor – tízéves lehettem – egy téli délután beléptem anyám sötét, üres hálószobájába, s a küszöbön állva megpillantottam a bútorok politúrján és a kályha csempéin az ablak előtt, az utcán és a szemközti házak tetején világító hó kékes visszfényét. E pillanat varázsát nem tudom elfelejteni. A hó kék fénye a sötét szobában valósággal megdöbbentett, s ugyanakkor sem azelőtt, sem azóta nem észlelt boldogságérzettel töltött el. A titoknak, a mesének, az álomszerűnek, az anderseninek, az elvarázsoltnak ezt a teljes káprázatát addig nem ismertem, s később sem találtam meg az életben, soha, sehol. Mi történt akkor szívemben, idegeimben vagy a világban? Nem tudom megmagyarázni. A csodálatost nem lehet magyarázni. S az ilyen emlék örökké dereng egy lélekben, ugyanolyan mesés, kékes fénnyel, mint anyám hálójával szemközt, a háztetőkön a hó.” (Márai Sándor: Füves könyv – Az emlékekről és a csodálatosról)

Advertisements

5 hozzászólás

  1. jantar said,

    2008. május 28. - 10:47

    Az élet nagy titoka: gyerekként élni. Az életet nem abszolút felnőttként kell élni, hanem gyermekként. A világ egyszerű dolgaiból csodaszép dolgokat lehet látni egy gyermeki fantázián keresztül. Sajnos a mai világban egyre több az abszolút felnőtt. Félelem és fulladás fog el, ha egy abszolút felnőttel kell találkoznom vagy beszélnem. Szerinem minden ember annyit ér, amennyit a gyermekből megőrzött magában.

  2. Toppán Anikó said,

    2008. június 8. - 19:54

    Kedves Jantar!
    Amit írtál az gyönyörű és az abszolt igazság benne van.
    KÖszi, hogy emlékeztettél erre. 🙂

  3. Sasuke said,

    2008. szeptember 19. - 17:38

    ez olyan de olyan szép, Márai Sándor igazán értett hozzá a dolgokat egyszerüen úgy leírni ahogy vannak 😦

  4. yugana said,

    2009. február 28. - 15:39

    Márai Sándor nagyon jól fogalmazott ………helyes minden szava , mondata amivel megilletett minket

  5. Lukács András said,

    2009. december 29. - 18:23

    Megelevenednek előttem az emlékek, úgy érzem a szerző soraival engem is elrepít abba a csodálatos világba, ahol a szépnek még van értéke. Gyönyörű leírás a pillanatról, azt hiszem mindannyiunk életében vannak boldog pillanatok, és olyanok is, amikor negatívan állunk hozzá a dolgokhoz. Ez a szöveg arra figyelmeztet az én olvasatomban, hogy próbáljuk az életben a pillanatnyi boldogságot észrevenni.


Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: