“A sors akkor állít minket nagy döntések elé, amikor a legkevésbé sem számítunk rá. Ilyenkor derül ki, elég bátrak vagyunk-e, hogy megváltoztassuk az életünket. Ilyenkor nem tehetünk úgy, mintha mi sem történt volna, és  nem hivatkozhatunk arra, hogy még nem vagyunk felkészülve a döntésre. A próba nem vár. Az élet nem néz hátra.” (Paulo Coelho: Az ördög és Prym kisasszony)

Reklámok

10 hozzászólás

  1. Erika said,

    2008. január 25. - 16:09

    🙂

  2. Forseti said,

    2008. január 25. - 21:13

    És Mégis milyen igaz..Nehéz a sorsal vitázni 😉

  3. Zsófi said,

    2008. január 26. - 18:47

    Ez tetszik… És milyen rég el akarom olvasni ezt a könyvet… Annyira szeretem Coelho könyveit 🙂

  4. Selphie said,

    2008. február 14. - 10:49

    milyen kényelmes is, ha más hozza meg helyettünk ezt a döntést, és milyen fájdalmasan nehéz is magunknak meghozni…mert felelőséggel jár.

  5. Bobocy said,

    2008. június 11. - 21:23

    Nemrég a suliban 1 osztályba idézetek vtak kitéve és választani kellett…én ezt választottam…megtapasztaltam már, hogy a hírtelen, sok-sok gondolkodás nélkül meghozott döntések a legjobbak…ezek igazán a mi pillanatnyi érzéseink döntései…és 1 röpke pillanat sok jó döntést hoz…

  6. Dorika said,

    2008. július 25. - 16:04

    hmm Bobocy lehet igazad van 🙂
    én épp egy nagy döntés előtt állok…csak tanácstalan vagyok :S
    vagy talán meg kell buknom a bátorság próbáján…de nem fogok,a szivemre hallgatok és úgy élek majd ahogy eddig megálmodtam! 🙂

  7. kriszta7 said,

    2008. augusztus 23. - 01:02

    De vajon felismerjük azt a pillanatot,amikor döntenünk kell? Vagy továbbhaladunk a megszokott utunkon,mintha mi sem történt volna? Szeretném észrevenni azt a pillanatot,amikor meg kell hoznom a döntést és lépnem kell… Csak nehogy megbánjam:)

  8. Datija said,

    2009. január 12. - 14:12

    Nagyon igaz, félek, gyáva vagyok döntést hozni, mert a következmények árnyai elzárják előlem a tisztánlátás áldását.

  9. gittyo said,

    2009. május 2. - 16:07

    a ballagásomon ezzel az idézettel zártuk a búcsúztató beszédünket. annyira szép ez a szöveg. és ugyanannyira igaz is… (:

  10. Roberto said,

    2009. június 29. - 12:00

    Miután elolvastam e sorokat ez jutott eszembe: Ó de szemét!!!
    A probléma csak az ezzel hogy mindezt azért éreztem így, mert piszok nehéz bevallani önmagamnak, hogy az írónak ÁTKOZOTTUL IGAZA VAN!!!!!


Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: