“Kétféle beszélgetés van.
  Az egyik, amikor mondom a magamét. Amikor önmagamat akarom érvényesíteni. Szavakkal hatalmat lehet szerezni, olyan világot, amely csakis rólam szól, amelyben én vagyok a fontos: amit én gondolok, én érzek, én élek, én fájok – színjátékot, melyben én vagyok a főszereplő.
   Aki a magáét mondja: egyedül van. Olyan világban él, ahol senkinek sincs köze hozzá.
  Ennél pontosabban nem lehet elmondani azt a helyzetet, amelyben élünk, s amit úgy is nevezhetünk: a szeretetlenség világa. Aki csak mondja a magáét, annak nincs szüksége barát­ra, testvérre, feleségre. Csak közönség kell neki.
  A másik fajta beszélgetés az, amikor valaki társat keres. Ez nagyon ritka.”
(Müller Péter: Szeretetkönyv)

Advertisements

7 hozzászólás

  1. Nigel said,

    2008. június 6. - 11:41

    Részben, igaz.
    De ezeknek az embereknek, valami sérelmük van.
    Ez egyfajta védekezés részükről.
    Egy folytok kitaszító környezetbe vannak belekényszerülve.
    Például, egy kis gyerek, aki szemüveges, és vöröshajú.
    Mindig ki taszítják, és ezt nem biztos, hogy le kelene nyelni.
    Mert a fájdalom, amit lenyelünk, az belülről tesz tönkre.
    De ahhoz, hogy ezt értsük. keresni kell egy olyan környezetetet, ahol velünk bánnak így.
    Ez a kis gyerek, mikor fel nő, pont ilyen lesz. Mondja a magáét, mert nem kapott szeretetet, csak bántást.
    Ezt is végig kellene gondolni.
    De sajnos, idáig nem jut el senki, hogy ezt is átgondolja.

  2. Winee said,

    2008. június 21. - 19:55

    Nigel….
    “Ez a kis gyerek, mikor fel nő, pont ilyen lesz. Mondja a magáét, mert nem kapott szeretetet, csak bántást.”

    Ez egy akkora gondolat volt!Rávezettél arra amire már rég gondoltam de magamnak sem mertem beismerni…
    köszönöm

  3. Zéka said,

    2009. január 28. - 21:20

    Amikor ezeket a sorokat olvastam, az összes kolleganőm eszembe jutott! 🙂
    Egy óvodában dolgozom, és ott pont ilyen “beszélgetések” zajlanak! Most már tudom, hogy miért!
    Müller Péter megint egy nagy igazságot mondott! Köszönet érte!

  4. H. Csilla said,

    2010. december 5. - 13:47

    Én félig teljesen egyetértetek ezzel, de másrészről, egy ilyen ember mint amilyen én vagyok, aki küzd a saját igazsága nevében, ugyanakkor vágyik a szeretetre, a megértésre, és emellett barátokra, megértőkre.
    Ezzel nem értek egyet, mert én hiába küzdök az igazamért, ha nem vágyom arra hogy győzzek a csatámban, csak arra, hogy az álláspontomat elfogadják.
    Volt egy nevelőszülőm, akivel nem jöttem ki túl jól. Ő azt mondta: a horkoszkópunk miatt nem is leszünk soha jóban.(Tűz és víz). És mikor vele vitatkoztam, mindig én nyertem. Ő ilyenkor azt mondta, így biztosan nem lesznek barátaim. De tévedett. Mert nem mindenkivel vívunk harcot. Csak az olyan emberekkel, akik nem szeretnek, és nem értenek meg eléggé… szerintem

  5. Rita said,

    2012. június 22. - 07:17

    Én is csak részben értek egyet. Pont tegnap kerültem egy érdekes szituációba. Tánccsoportom tagjainak előadtam, hogy a segítségük, őszinteségük, felém való nyitottságuk és támogatásuk nélkül nem tudom összefogni a csapatot. Beszéltem egy ideig………semmi reakció. Folytattam…….semmi reakció. Végül feladtam.
    Ahogy Müller Péter mondja, “a másik fajta beszélgetés” volt a célom, “társ(ak)at” próbáltam keresni. Hiába. És ennek az lett vége, hogy most úgy érzem, az első fajta beszéd lett a mondanivalómból. Akaratomon kívül…..
    Vagyis nagyon sok múlik azon is, hogy a hallgatóság hogyan veszi az elhangzottakat.

  6. Jenő said,

    2013. március 7. - 18:30

    Szép gondolat, hogy adj szeretetet és akkor majd kapsz. De csak gobdolat. Ebben nem lehet “egyenleget” elérni, de elvárni sem. Mindenki szeretetre vágyik, símogatásra. Te magad úgy segítheted elő, hogy simogassanak hogy ne merezdd ki a tüskéidet !
    – De mit tehetsz, ha “sündisznónak” születtél ? A maximum, hogy nem gömbölyödsz össze és az autópálya helyett az avarban bandukolsz.

  7. Maria Litke said,

    2014. szeptember 25. - 09:22

    Azért tesz csodát bennem Müller Péternek minden szava, mert bizonyára a tudat alattimból segít felszínre hozni azt, ami bennem is ott lakozott. Köszönöm!
    Amit viszont 4. ként H. Csilla said hozzászólt, ott az asztrológiai véleményben csakugyan van némi igazsága. Úgy szoktuk mondani, hogy nem teremtette őket egymásnak az Isten. Én meg úgy mondom, hogy akkor szeretem őt felebarátomként, ha elfogadom az ő döntését, és távolról tisztelem őt. Mert … valóban nem mindenki képes egymással szimpatizálni.
    De ez már azt hiszem, hogy nem a Müller Péter “mondja a magáét” idézetről szól.


Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: