“Nem az a legalapvetőbb érzelmi szükségletünk, hogy szerelmesek legyünk, hanem az, hogy társunk őszintén szeressen, olyan szeretettel, mely nem az ösztönökből fakad, hanem értelmi és akarati világában gyökerezik. Arra van szükségünk, hogy olyasvalaki szeressen, aki szabadon döntött mellettünk, s aki meglátja bennünk a szeretetreméltót.
Az ilyen szeretet erőfeszítést és önfegyelmet kíván. Azzal a döntéssel jár, hogy energiáinkat befektetve a másik javát igyekezzük szolgálni, s ha erőfeszítéseink nyomán gazdagodik az élete, az minket is megelégedéssel tölt el, hiszen őszintén szeretünk valakit. Ehhez nincs szükségünk a szerelmi mámorra. Valójában az igazi szeretet a szerelmi állapot elmúltával lép életbe.”
(Gary Chapman: Egymásra hangolva)
2008. május 27. - 19:17 (az igazi, érzések, önérvényesítés, önfegyelem, boldogság, elégedettség, emberek, erőfeszítés, Gary Chapman, szabadság, szerelem, szeretet, szolgálat, társ)
Idézetek, bölcsességek 
Bíborka said,
2008. június 4. - 14:38
Szépek a fenti gondolatok.
Erről eszembe jutott egy tehetséges költönő – Zimonyi Zita egyik verse, az Utolsó szerelem hisztériája című fergeteges könyvéből idézek:
Zimonyi Zita
(döntés)
ledobom önként viselt testi-lelki erényövem,
megfontolás nélkül kitárulkozom egészen,
átnyújtom magamat: kedvedre időzz bennem,
vedd, ami kell, nem kérek cserébe semmit,
megfontoltan nem méricskélek, latolgatok,
nem hozok írott és íratlan szabályokat,
felajánlom valómat, kezedbe hajtom arcom,
feltétel nélkül megadom szívem birodalmát,
kivártalak: légy világom üres világomban!
kriszta said,
2009. február 18. - 10:11
Most pont erre az idézetre volt szükségem, hogy meghozzak egy döntést. Remélem, nem fogom megbánni.
renhoek said,
2009. június 27. - 23:57
Csak sajnálni tudom, aki egyetért ezzel. 3 éve élek párkapcsolatban és még mindig szerelmesek vagyunk egymásba… Az előző kapcsolatomból pontosan azért léptem ki 3 év után, mert elmúlt a szerelem. A szerelem igenis kell! Természetesen ezt néha erősebben érzed, néha kevésbé. A lényeg, hogy ne szűnjön meg!
Jd said,
2009. szeptember 14. - 00:20
ezek az idézetek igenis helytálloak.A szerelem elmulik és a szeretet marad meg.Ha szerelemből léptél be egy kapcsolatba,akkor igazán akkor ismered mega másik valódi énjét,ha elmulik a rózsaszin köd.
Melinda said,
2010. március 10. - 18:55
A szerelemre, a lángolásra is szükség van, persze egy tartós, hosszú távra szóló párkapcsolatban a kölcsönös szeretet sem mellékes, de az lenne a lényeg, szerintem, hogy minél tovább tartson az “elsöprő szerelem.”
Névtelen said,
2010. szeptember 13. - 08:17
Nekem nagyon teteszik! Es igaz,mert szerintem igazi szerelem,csak egyszer van az életben és az nem múlik el soha,még akkor sem ha már nincs mellettünk az illető.Lehet szeretni mást,de az már nem szerelem. En is szeretem a párom,megteszek mindent,hogy boldog legyen,nekem az a boldogság,ha őt boldognak látom,de úgy,ahogy ” őt “szetettem már nem fogok soha senkit!Sehol nincs előírva,hogy azzal az emberrel fogjuk leélni az életünket akit életünk végéig szeretünk. ( 4 éve nincs mellettem,de még mindig vele álmodom.)
Mümü said,
2011. március 10. - 21:21
Ez pontosan a férjemről szól. Olyan ember aki akkor is kitart mellettem, amikor undok vagyok, kiábrándító, lehetetlen.
Névtelen said,
2011. október 15. - 15:47
Az együttélés után azért elmúlik a rózsaszín köd, főleg ha gyerekek is vannak már. Ez egyáltalán nem baj, sőt szerintem egy magasabb rendű kapcsolat kezdődik eztán. Ehhez nem kevés energiára van szükség, de lássuk be kevesünknek sikerül, sajnos…
Nekem nem sikerült. Gary Chapman: Egymásra hangolva c. könyve zseniális, ha kapnék az élettől még egy esélyt, biztosan ez lenne az alapkő…
Jazz said,
2012. július 12. - 23:01
Hat igen én hibát kovettem el szeretett eléggé azt hiszem de nekem ez nem volt elég meg többet akartam most meg itt van .. De mar nem tudom meddig hisz sokszor undok voltam bár igaz okom volt rá hisz mindennek van valami oka bár mindegy hogy volt okom vagy nem nekem akkor is meg kellet volna maradjak a kedves megértő társ se én nem ezt tettem … Sajnos