Benjamin Franklin számadása életéről

(részlet)

Benjamin Franklin

Úgy kívántam élni, hogy ne vétsek soha, s legyőzzem a természeti hajlam, szokás és társaság kísértéseit. Mivel tudtam, vagy legalább azt hittem: tudom mi jó s mi rossz, elgondolkodtam miért is ne cselekedhetném mindig az egyiket és miért ne kerülhetném el a másikat messzi. Azonban hamarosan látnom kellett, hogy nagy fába vágtam a fejszémet. Míg minden igyekezetemmel egyik hibámat tartottam szemmel, észrevétlen becsusszant a másik; a szokás rajtaütött a figyelmetlenségen; a hajlandóság néha erősebbnek bizonyult a meggondolásnál. Végül megbizonyosodtam afelől, hogy magammal kötött elvi megállapodásom, mely szerint az erkölcsösség egybevág legszemélyesebb érdekeimmel, nem elegendő ballépéseim megakadályozására; megcsontosodott rossz szokásokat kell letörnöm, majd jókat megszereznem és elplántálnom, mielőtt viselkedésem egyenletes helyességében megbízhatnék. E célból a következő módszert dolgoztam ki.

Tizenhárom erény címszavába gyűjtöttem mindazt amit magam elé mint szükségest vagy kívánatost tűztem, majd minden címszóhoz mellékeltem egy rövid utasítást az erény mibenlétéről. Az erény címszavai s a hozzá fűzött címszavak így hangzottak:

1. MÉRTÉKLETESSÉG
Ne egyél a tunyulásig, ne igyál a részegségig.

2. CSÖND
Csak úgy szólj, ha a magad vagy mások javát szolgálod; kerüld a fecsegést.

3. REND
Legyen meg minden holmid helye; legyen meg minden tevékenységed ideje.

4. HATÁROZOTTSÁG
Határozz mit kell tenned; hiánytalanul tedd meg amit elhatároztál.

5. TAKARÉKOSSÁG
Csak úgy költekezz, ha mások vagy a magad javát szolgálod; ne pocsékolj.

6. SZORGALOM
Ne veszíts időt; hasznos dolgon munkálkodj mindig; mellőzz minden fölös tevékenységet.

7. ŐSZINTESÉG
Bántó módon senkit félre ne vezess; jámboran s méltányosan gondolkodj, s ha szólsz eképpen szóljál.

8. IGAZSÁG
Senkit igaztalanul meg ne sérts; iránta való kötelességed el ne mulaszd.

9. MÉRSÉKLET
Kerüld a végleteket; de légy türelmes a legvégső határig azok iránt, akik megsértenek.

10. TISZTASÁG
Ne tűrd sem tested,sem ruhád, sem környezeted tisztátalanságát.

11. NYUGALOM
Állj ellent az apró bosszúságnak; a hétköznapi és elkerülhetetlen hibák ne zavarjanak.

12. MAKULÁTLANSÁG
Ritkán élj a kéjjel; céljának egészségedet vagy a nemzést tekintsd; csömörig, erőd fogytáig, mások vagy magad békéjének, jóhírének rovására ne űzd.

13. ALÁZAT
Kövesd Jézust és Szókratészt

Lévén szándékom mindezen erényekből életmódot formálni, úgy véltem nem volna tanácsos, ha figyelmemet egyszerre osztom meg valamennyi között, hanem egyenként építem őket életembe; s mikor az egyik már véremmé vált, akkor térek a másikra, és így haladok tovább, míg végére nem járok mind a tizenháromnak. Minthogy pedig némely erények előbbi elsajátítása könnyítheti dolgomat a továbbiakban, e célszerűségi sorrend szem előtt tartásával formuláztam meg az erények lajstromát.

Elsőül állítottam a Mértékletesség-et, mert az elmében hűvös tisztaságot teremt, mely oly fontos, ha résen kell állnunk megcsontosodott szokásaink szüntelen vonzása és az örökös kísértések ellenében. Emez erény teljes birtokában könnyebb megfelelni a Csönd parancsolatának. Vágyam az volt hogy tudásom is gyarapodjék, míg erényeimet öregbítem, és meggondolván hogy a beszélgetések során több tudományra tehet szert az ember a füle, mint a nyelve útján: igyekeztem tehát letenni a fecsegés, szójátékfaragás, tréfálkozás szokásáról, mely csak a semmirevaló társaság előtt kedves, épp ezért az erények sorában második helyre a Csönd-et tűztem. Ettől s a soron következő Rend-től reméltem, hogy több időt biztosítanak mind erénytervezetem valóra váltásához, mind tanulmányaimhoz. Ha pedig a Határozottság egyszer véremmé válik, megerősíti majd akaratomat a további erények birtokba vételéhez; Takarékosság és Szorgalom megszabadít megmaradt adósságaimtól, majd jóléthez és anyagi függetlenséghez segítvén megkönnyíti az Őszinteség és Igazság gyakorlását, etc., etc.

Majd eszembe vettem, hogy Püthagorasznak az Arany Versek-ben adott tanácsához híven önvizsgálat volna szükséges naponként; ehhez pedig a következő rendszert dolgoztam ki. Kötöttem egy kis könyvet, melyben minden erénynek külön lapot nyitottam. A lapokra hét-hét hosszanti vonalat húztam, megjelölvén mindeniket egy-egy erény kezdőbetűjével. E keresztvonal mentén, a hét megfelelő napjánál kis fekete ponttal jelölhettem, milyen hibát találtam a napi önvizsgálat során.

Egy lap képe:

Mértékletesség: Ne egyél tunyulásig; Ne igyál részegségig.
  H K Sz Cs P Sz V
M              
Cs   * *        
R * * *     * **
H   *     *    
T *            
Sz       *      
Ő              
I              
M              
T              
Ny              
M              
A              

Úgy határoztam hogy egyheti szigorú figyelmet szentelek minden soron következő erénynek. Ilyenformán az első héten legfőbb gondom az volt, hogy legcsekélyebbet se vétsem a Mértékletesség ellen, a többi erényt pedig sorsára bíztam, csupán a táblázaton jelöltem esténként a nap egyéb vétkeit. Az első héten sikerült is tisztán tartanom első soromat, melyet az M betű jelölt, s föltehettem, hogy az erény immár szokássá erősödött bennem; megkíséreltem tehát figyelmemet a második erényre terelni, hogy a következő héten már a két első sorom tisztán álljon. Ily módon járván az erények végére, egy tanfolyamot tizenhárom hét alatt fejeztem be, s minden évben négy tanfolyamra jutott idő. S miként a kertész sem esik a gyomlálásnak kertszerte, mert erejéből nem telnék minden dudvára-gazra, hanem sorra veszi az ágyásokat, hasonlóképpen reméltem bátorítást és erőt a lapok fokozatos megtisztulásától az erényekben való öregbedésemhez, míg majd néhány tanfolyam után boldogan lapozgathatok makulátlan könyvemben naponkénti önvizsgálataim során.

Reklámok

15 hozzászólás

  1. idezet said,

    2009. február 18. - 11:48

    Fantasztikus ez az ember, nagyon tetszenek a meglátásai, bőven van mit tanulni tőle 🙂

    Cowgirl

  2. zituci said,

    2009. február 19. - 14:52

    érdekes megoldás, mint valami recept a lelki jósághoz… csak kicsit kérdéses a cél, az utolsó mondat valahogy azt sugallja, hogy a “napló”-t olyan jó lesz majd átlapozva azt látni, hogy milyen jó ember is vagyok én… ÉN vagyis egy kicsit egoból indul a dolog, házi feladat az egónak, amit sikeresen megold – saját bevallása szerint – majd elégedetten nyugtázza, hogy ő voltaképpen egy fantasztikus valami 🙂

  3. elodyke said,

    2009. február 20. - 12:12

    http://www.szepi.hu/irodalom/kedvenc/kt_037m.html

  4. idezet said,

    2009. február 20. - 15:13

    Köszi elodyke a linket. Ha tudtam volna, hogy már fenn van ez a szöveg valahol, sok pötyögéstől óvhattam volna meg magam 🙂 …én a könyvből írtam ki közvetlenül.

    zituci: szerintem nincs semmi gond a céllal sem. A könyvet kicsit tovább olvasva kiderül, hogy nem más volt Benjamin szándéka ezzel a módszerrel, mint hogy boldogabb legyen. Ez pedig mindannyiunk igénye. Szerintem tiszteletreméltó, hogy az emberek nagy többségével ellentétben Benjamin inkább a világhoz való hozzáadással próbálta meg elérni ezt a célt úgy, hogy embertársai boldogságát is figyelembe vette. Ezt írja könyvében pár mondattal később:

    “Valójában javíthatatlannak éreztem magam a Rend dolgában; most pedig, hogy megöregedtem és ki-kihagy az emlékezetem, fájdalmasan sínylem javíthatatlanságomat. Mindazáltal, bár a tökélyig soha nem jutottam vágyam- s fáradozásaimmal, mégis a merő fáradozás jobb és boldogabb emberré tett, mintha meg sem kísértettem volna a célt; … remélem, hogy utódaim közül egynéhány követi példámat, s hasznát a maga javára fordítja.”

    Cowboy

  5. zituci said,

    2009. március 5. - 11:30

    így már másképpen hangzik 🙂 csak ahol ketté lett vágva a gonolatmenet ott az jön le, amit írtam is… a szavakkal kifejezett mély érzelmek, bonyolult gondolatok tolmácsolásakor körültekintőnek kell lenni, mert az egész üzenet átmehet az ellentettjébe… és – saját tapasztalatból – akik nyitott és érzékeny lélekkel olvassa, az valami élményt, egy tiszta egységet vár, valamit, ami a zakaltott lelkét borogatja és gondolom a cél az, hogy ezek az idézetek adjanak valami + -t, ami élni segít 🙂 ez nagyon szép, de egyben felelőség is 🙂
    különben szupi az oldal és remélem nem volt sértő, amit mondtam (ha az vagy akinek érezlek, akkor biztosan nem 🙂

  6. Anonimus said,

    2009. július 11. - 21:18

    Koszonom szepen a tanacsokat

  7. névtelen said,

    2009. augusztus 29. - 13:27

    ezek nagyon jók és télleg van mit belőlet tanulni 🙂 de mikor végeztem a felsorolással azt írja egyből alá “kövesd jézust” ez ami nem tetszik és azért mert jézus nélkül is lehetünk jó meberek, és tapasztalataim szerint aki jézust követi nem mindig jó ember csak azt hiszi mert követi… láttam már hívőt begolyózni 😀 és nem szép látvány 😀

  8. idezet said,

    2009. augusztus 30. - 10:55

    Kedves névtelen (legutóbbi hozzászóló),

    Igen, azt hiszem értem mire gondolsz. Gondolj abba is bele hogy ezen logika alapján ugyancsak fenti páldák egyikét használva következőt is ki lehetne jelenteni: aki a TISZTASÁGot szem előtt tartja nem mindig tiszta, csak azt hiszi, mert azt gondolja magáról. Vagy bármely másik értéket is be lehet ebbe a példába illeszteni, és figyeld meg, hogy igaz lesz. Mégsem akadályozza meg az embereket abban, hogy tiszták, szorgalmasak vagy éppen öszinték legyenek.

    Az, hogy a Jézus-t követők közzött van olyan, akit nem tekintesz követentő példának teljesen természetes, így van rendjén, hiszen sokfélék vagyunk és sokféleképpen értelmezünk dolgokat. Ez viszont nem feltétlenül kell akadálya legyen annak, hogy valami jót vigyél az életedbe.

    Megtanultam, hogy nem a másikat kell nézni, hiszen a másikban mindig találunk kifogásolnivalót. Inkább arra kell a figyelmünket összpontosítani ami előre visz, jobbá és boldogabbá tesz, legyen az mértékletesség, szorgalom vagy éppen Jézus üzenetének követése.

    Jézus nem arra kér hogy jó legyél, hiszen gondolj bele, mindenki jónak érzi magát még az is, aki szerinted rossz. Jézus egy stratégiát ajánl fel arra, hogy boldog életed legyen, azt a stratégiát, hogy szeresd azt aki épp melletted van, bárki is legyen az, bárhol is legyetek, minden körülmények között.

    A szeretet nem érzelem, hogy is kérhetné Jézus hogy mindenki iránt valami érzelemmel fordulj? A szeretet egy értelemmel átgondolt hozzáállás az embertársad felé. Érdemes elolvasni a Biblia definícióját a szeretetről itt: https://idezet.wordpress.com/2007/05/08/339/ . Vagyis ha szeretsz valakit, akkor türelmes vagy vele, nem a saját hasznodat keresed vele szemben, nem irigykedsz vele stb.

    Megértelek hogy nem áll szándékodban a “begolyózott” hívőket utánozni, nem is kell. A lényeg, hogy értelmezd helyesen Jézus szavait, járj utána, kérdezz, kérdezz és kérdezz…. Minél többet tudsz és minél pontosabb a térképed a világról, annál boldogabb leszel.

    (Cowboy)

  9. Egy emberke said,

    2009. szeptember 13. - 11:13

    Cowboy, támogatom a gondolatmeneted 🙂

  10. War said,

    2010. március 14. - 13:35

    Wáó…ez nagyon jó idézet, el is kezdem a megvalósítást 😀

    Érdekes egyébként ez a vallás téma, meg Jézus, meg Isten, meg minden ilyen kézzel foghatatlan, senki által nem látott dolog. Mindenkinek hinnie kell valamiben. Hogy miben, az teljesen mindegy, de lennie kell valaminek, amibe az ember kapaszkodhat akkor, amikor épp kicsúszott a lába alól a talaj.
    Én nem tartom magam Isten hívő embernek, mégis azt vettem észre, hogy rengeteget gondolkodom erről a témáról. Sok emberrel lehet találkozni, aki feltétel nélkül hisz Istenben, és velük érdekes beszélgetéseket lehet folytatni. Akár hisz az ember Istenben, akár nem, valahová el kell pakolnia magában, aztán a pakolgatás közben az ember sok mást is elpakol. Feltétel nélkül hinni benne ugyanolyan elvetendő szerintem mint megtagadni a létezését. Észre kell vennünk, hogy Isten a kulcs önmagunk megismeréséhez. Számomra tökmindegy, hogy van-e vagy nincs, hány centi magas, és tenor, vagy szoprán hangja van-e, mert minden egyes percben amikor keresem, magamat keresem igazából. De mindezt nem tehetném meg egy ilyen kézzelfoghatatlan, kiismerhetetlen dolog nélkül. Éppen ezért Ő a kulcs.
    Tehát kedves Névtelen, csak azért, mert te nem hiszel Istenben, meg Jézus emberfeletti mivoltában, attól még foglalkozz a témával, mert Jézus(vagy Buddha, vagy bárki más) nagyon sok mindenre választ adhat, és sok kérdést felvethet benned. És ezen kérdésekre a választ megkeresheted anélkül is, hogy hinnél.

  11. idezet said,

    2010. március 14. - 20:46

    War: tetszik ahogy gondolkodsz. Tetszik, mert nem csípőből legyintesz (ahogy sokan) hogy “áhh… Istenben nem hiszek mert láthatatlan”, hanem meglátod, hogy tanulni is tudsz abból ha elgondolkodsz ezeken a dolgokon, mégha nem is hiszed el hogy egy láthatatlan fószer figyel minket a fellegekből 🙂

    Egyébként érdekes dolog ez a láthatatlanság kérdése. Figyeld meg, hogy a világon mindenféle népek próbálták már a saját istenségüket kézzel foghatóvá tenni. Legyen az egy szobor, állat, növény vagy éppen bolygó. A Biblia így ír ezekről az emberekről: “az Isten igazságát hazugsággá változtatták, és a teremtett dolgokat tisztelték és szolgálták a teremtő helyett” (1 Róm, 1:25). Úgy tűnik hogy Isten részéről nagyonis tudatos döntés volt hogy nem adott egy kézzel fogható dologot, amiről biztosan tudhatnánk hogy Ő létezik. Vagyis Ő maga döntött úgy hogy nem lesz bizonyíték a létezésére. Istent választani csak akkor tudja az ember, ha van két lehetősége, másképp mondva: ha Isten megadja a lehetőséget arra, hogy nem létezik. Ha látható lenne valamilyen formában, akkor az ember nem tud mellette dönteni hiszen nincs választási lehetősége, mert TUDJA hogy van. Ennél jobb fej Isten, engedi hogy az ember a saját útját járja, semmi nem kényszer 🙂

    Írtad hogy: “lennie kell valaminek, amibe az ember kapaszkodhat akkor, amikor épp kicsúszott a lába alól a talaj”. Egyetértek. És eszembe jutott egy gondolat, amit pont ma olvastam ezzel kapcsolatban, valahogy így szólt: Az ember próbál valami felsőbbrendűbe kapaszkodni ha rezeg a léc, mire végül rájön, hogy éppen az rezgeti a lécet akihez imádkozik” 🙂

    Ezt is írtad: “Észre kell vennünk, hogy Isten a kulcs önmagunk megismeréséhez.” Fordítsd meg a gondolatmenetet és gondolkozz el ezen is: “Észre kell vennünk, hogy önmagunk megismerése a kulcs Isten megismeréséhez.” Valahol egyébként talán mindkettő igaz. De talán új gondolatokat és kérdéseket vethet fel benned (ahogy teszi bennem is) ha a másik oldalról is megvizsgálod 😉

    (Cowboy)

  12. War said,

    2010. március 15. - 12:01

    Mindkettő igaz, a különbség az, hogy az első esetben a cél önmagad megismerése, a második esetben pedig Isten megismerése. Bár….szerintem a kettő annyira összefonódik, hogy egy leheletnyi különbség van csak. Talán csak annyi, hogy miért kezdesz bele ebbe az egészbe…jobban érezni akarod azt, akit még senki nem látott, vagy azért, mert jobban meg akarod ismerni önmagad? De amint elkezdted, a két “személy”, Te és a misztikus figura, (legyen szó egy szakállas bácsiról, egy néger zongoristáról vagy egy időtlen energianyalábról) elkezdtek közeledni, és az út végén összeolvadtok. Természetesen én magam sem éltem még át ezt, és csak feltételezés az egész, de úgy érzem ez lehet a vége.

    Én elsősorban magamat akarom “bebarangolni”, de minden ennek kapcsán felmerülő felfedezést látok szeretettel 😀

  13. icsiszer said,

    2010. október 13. - 20:10

    Muszáj ide beillesztenem az alábbi idézetet:

    Az ateista filozófia-professzor arról beszél a tanítványainak, mi a problémája a tudománynak Istennel, a Mindenhatóval. Megkéri az egyik új diákját, hogy álljon fel és a következő párbeszéd alakul ki:
    Prof: Hiszel Istenben?
    Diák: Teljes mértékben, uram.
    Prof: Jó-e Isten?
    Diák: Természetesen.
    Prof: Mindenható-e Isten?
    Diák: Igen.
    Prof: A bátyám rákban halt meg, annak ellenére, hogy imádkozott Istenhez, hogy gyógyítsa meg. Legtöbbünk törekedne arra, hogy segítsen másokon, akik betegek. De Isten nem tette ezt meg. Hogyan lehetne akkor jó Isten? Hmm?
    A diák hallgat.
    Erre nem tudsz választ adni, ugye? Kezdjük elölről, fiatalember. Jó-e Isten?
    Diák: Igen.
    Prof: Jó-e Sátán?
    Diák: Nem.
    Prof: Honnan származik Sátán?
    Diák: Istentől?
    Prof: Így van. Mondd meg nekem, fiam, van-e bűn ebben a világban?
    Diák: Igen.
    Prof: A bűn mindenhol jelen van, nemde?
    Diák: Igen.
    Prof: És Isten teremtett mindent. Így van?
    Diák: Igen.
    Prof: Tehát ki teremtette a bűnt? – A diák nem válaszol.
    Prof: Vannak-e betegségek? Erkölcstelenség? Gyűlölet? Csúfság? Mindezen szörnyű dolgok léteznek ebben a világban, ugye?
    Diák: Igen, uram.
    Prof: Tehát, ki teremtette mindezeket?
    – A diák nem felel.
    Prof: A tudomány állítása szerint öt érzékünk van, melyekkel felfogjuk és megfigyeljük a dolgokat magunk körül. Mondd meg nekem, fiam! Láttad-e már valaha Istent?
    Diák: Nem, uram.
    Prof: Mondd meg nekünk, hallottad-e már valaha a te Istenedet?
    Diák: Nem, uram.
    Prof: Érezted-e már valaha a te Istenedet, megízlelted-e a te Istenedet, vagy érezted-e már a te Istened illatát? Különben is, volt-e már valamilyen kézzelfogható tapasztalatod Istenről?
    Diák: Nem uram, attól tartok nem.
    Prof: És mégis hiszel benne?
    Diák: Igen.
    Prof: A tapasztalati, igazolható, bemutatható bizonyítékok alapján a tudomány kijelenti, hogy a te ISTENED nem létezik. Na erre mit mondasz, fiam?
    Diák: Semmit. Nekem „csak” HITEM van.
    Prof: Igen. A hit. Pontosan ezzel van problémája a tudománynak.
    Diák: Professzor, létezik-e a hő?
    Prof: Igen.
    Diák: És létezik-e a hideg?
    Prof: Igen.
    Diák: Nem, uram. Nem létezik. – Az események ezen fordulatára az előadóterem elcsendesedik.
    Diák: Uram, lehet sok hőnk, még több hőnk, túlhevíthetünk valamit, vagy még annál is jobban felhevíthetjük, lehet kevés hőnk, vagy semennyi hőnk. De nem lesz semmink, amit hidegnek hívnak. -273 fokkal tudunk nulla alá menni, ami a hő nélküli állapotot jelenti, de annál lejjebb nem mehetünk. A hideg nem létezik. A hideg szót a hő nélküli állapot jellemzésére használjuk. A hideget nem tudjuk lemérni. A hő: energia.
    A hideg nem az ELLENTÉTE a hőnek uram, hanem a HIÁNYA.
    Az előadóteremben ekkor már egy gombostű leejtését is meg lehetne hallani.
    És mi van a sötétséggel, Professzor? Létezik-e a sötétség?
    Prof: Igen. Hogyan beszélhetnénk AZ éjszakáról, ha nem lenne sötétség?
    Diák: Ismét téved, uram. A sötétség valaminek a hiányát jelzi. Lehet kis fényünk, normális fényünk, nagy erejű fényünk, villanó fényünk, de ha sokáig nincs fény, akkor nincs semmi, S azt hívjuk sötétségnek, így van? De a valóságban a sötétség nem létezik. Ha létezne, még sötétebbé tudnánk tenni a sötétséget, nemde?
    Prof: Tehát, mire akarsz utalni mindezzel, fiatalember?
    Diák: Uram, azt akarom ezzel mondani, hogy a filozófiai eszmefuttatása hibás.
    Prof: Hibás? Meg tudod magyarázni, miért?
    Diák: Uram, ön a kettősségek talaján mozog. Azzal érvel, hogy van az élet, utána pedig a halál, van egy jó Isten és egy rossz Isten. Az Istenről alkotott felfogást végesnek tekinti, mérhető dolognak. Uram, a tudomány még egy gondolatot sem tud megmagyarázni.
    Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket is megértette volna. Ha a HALÁLT az ÉLET ellentéteként vizsgáljuk, akkor tudatlanok vagyunk arról a tényről, hogy a halál nem létezhet különálló dologként. A halál nem az élet ellentéte: hanem annak hiánya!
    Most mondja meg nekem, professzor: azt tanítja a diákjainak, hogy a majmoktól származnak?
    Prof: Ha a természetes evolúciós folyamatra célzol, akkor természetesen igen.
    Diák: Látta-e már valaha az evolúciót a saját szemével, uram?
    A professzor megrázza a fejét.
    Diák: Mivel eddig még senki sem látta az evolúciós-folyamatot végbemenni, sőt azt sem tudja bizonyítani, hogy ez egy folyamatos történés, azt jelentené mindez, hogy Ön a saját véleményét tanítja, professzor? Akkor ön nem is tudós, hanem prédikátor?
    Nagy zajongás támad az osztályban.
    Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát?
    Az osztály nevetésben tör ki.
    Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát?…. Úgy tűnik, senki sem tette.
    Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?
    A teremben síri csend.A professzor a diákot nézi, arca kifürkészhetetlen.
    Prof: Azt hiszem, a hit alapján kell elfogadnod, fiam.
    Diák: Erről van szó, uram!
    Ember és Isten között a HIT a kapcsolat.
    És ez mindennek a mozgatója és éltetője…
    A diák, egyébként….. Albert Einstein volt.

  14. dave said,

    2012. január 1. - 13:27

    Oh, már vagy egy órája böngészgetem az oldalt. Egyszerűen itt ragadtam! 🙂

    Megakadt a szemem természetesen ezen az idézeten is, s el is gondolkoztatott, elég rendesen. Nekem sem tökéletes az életem managelése…s szeretnék ezen változtatni. Ez egy jó kezdés.
    Láttam, mennyi komment van ennél az idézetnél, aztán csak úgy kíváncsiságból megnyitottam már külön ezt a bejegyzést, hogy megnézzem, miket fűztek hozzá mindehhez. Most értem a kommentek végére. Közben több mindenen is elgondolkoztam. Főleg a Hitről. Én egyébként hívő vagyok, hiszem, hogy van Isten. Most, mivel legutóbb ezt a prof.-diák dialógust olvastam, és többnyire az ebben elhangzott gondolatok forognak a fejemben, így azzal kapcsolatban kérdeznék. Az elején még tetszett, azt terveztem, postoltom a facebook-os ismerőseimnek, hadd gondolkozzanak el már valami értelmes dolgon is. Aztán elhangzott itt egy-két gondolat, amit valószínűleg nem értek, s ezért nem tetszik. Leírom, mire gondolok.
    A hő hiánya hideg-gondolat, még teljesen érthető, a sötétség a világosság hiánya- teljesen rendben.
    Aztán van ez a dolog, hogy: “Elektromosságot és mágnesességet használ, de sohasem látta egyiket sem, arról nem is szólva, hogy bármelyiket is megértette volna.” Hogy-hogy nem látta? Arra gondol, hogy nem elég látni a jelenséget? Meg mit ért az alatt, hogy nem értette meg? Hát mit kell még azon kívül megérteni, hogy a részecskék így meg így vonulnak át ide meg ide ennek meg ennek a hatására…? Elnézést a laikus megfogalmazásért. 🙂 Dehát, feltételezem, hogy egy fizika prof. érti, hogy működik ez a dolog.
    Aztán van ez a dolog a professzor agyával kapcsolatban.
    “Van-e valaki az osztályban, aki látta már valaha a professzor agyát?
    Az osztály nevetésben tör ki.
    Van-e itt valaki, aki hallotta már a Professzor agyát, érezte, megérintette azt, vagy érezte az illatát?…. Úgy tűnik, senki sem tette.
    Tehát, a tapasztalati, állandó, kimutatható bizonyítékok megalapozott szabályai szerint a tudomány kimondja, hogy önnek nincs agya, uram. Ne vegye tiszteletlenségnek, uram, de hogyan adhatnunk így bármilyen hitelt az előadásainak?”
    Most, ahogy újra elolvastam, azt hiszem, megértettem. Arra gondol tehát a diák, hogy nem is biztos, hogy a professzornak is van agya, úgy mint azoknak, akiket felboncoltak, vagy röntgennel bebizonyították, hogy ő nekik van. Aha! Akkor, most, hogy minden világos, postolom is. 🙂

  15. tücsök said,

    2013. november 8. - 20:58

    Kedves Dave, ez egy tökéletes példa volt arra, vajon Benjamin Franklinnek miért volt oly jó oka írásba foglalni (sőt, táblázatba!) a törekvéseit. Olvasva, gondolkodva, beszélve olyan könnyen csúszik mindaz amit muszáj pontosítani amikor leírjuk 🙂 (Valószínűleg így lettem én is grafomán) Ha a diák csakugyan Einstein volt, nincs ok rá, hogy kételkedjünk, nem teljes ezeknek a jelenségeknek a megértése. Mondjuk a megértés tökéletlensége számomra alapvető tanulsága az eddigi életemnek… Köszönöm, hogy olvashattam mindenki hozzászólását! Nagyon jól elgondolkodtattatok!
    tucsok


Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: