Én én vagyok.

Nincs a világon még egy ugyanilyen ember. Egyes részleteket tekintve sokan hasonlítanak hozzám, de egészében véve senki. Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.

Én rendelkezem mindenemmel –

a testemmel és annak minden mozdulatával;

az elmémmel, valamennyi gondolatommal és ötletemmel;

a szememmel és a képekkel, melyeket észrevesz;

az érzéseimmel, legyen bár az harag, öröm, csüggedés, szeretet, csalódottság, vagy izgalom;

a számmal és minden szóval, ami elhagyja, akár udvarias, akár durva, kedves, helyénvaló vagy sem;

a hangommal, legyen az hangos vagy kellemes;

minden cselekedetemmel, függetlenül attól, hogy saját magamra vagy másokra irányul.

Magam birtoklom a képzeletemet, az álmaimat, reményeimet és félelmeimet. Az enyémek győzelmeim és sikereim, kudarcaim és balfogásaim.

Mivel a magam ura vagyok, tökéletesen megismerhetem magamat. Ezáltal minden részemhez bensőséges szeretet és barátság fűzhet. Minden porcikámat érdekeimnek megfelelően használhatom. Tudom, hogy akadnak bennem érthetetlen vagy számomra még ismeretlen vonások, de amíg barátsággal és szeretettel viszonyulok magamhoz, addig bátran és bizakodva kereshetem a rejtélyek megoldását és önmagam jobb megértésének lehetőségeit.

Akármilyennek tűnök, bármit mondok vagy teszek, gondolok vagy érzek egy adott pillanatban, az mind-mind én vagyok. Bármely időpontban hitelesen képviselem saját magamat. Ha később visszagondolok arra, milyennek mutatkoztam, szavaimra, cselekedeteimre, eszméimre és indulataimra, talán ez vagy az tőlem idegennek tetszik majd. Akkor elvethetem azt, ami nem hozzám való, megtarthatom azt, amit lényemhez megfelelőnek bizonyult, és kitalálhatok valami újat ahelyett, amitől elfordultam.

Érzékeim és képességeim segítségével megállhatom a helyemet, közel kerülhetek másokhoz, eredményeket érhetek el, értelmet és rendszert vihetek az engem körülvevő személyek és dolgok tömegébe.

Bírok magammal, tehát irányíthatom magamat.

Én én vagyok, és így vagyok jó.

(Virginia Satir)

Advertisements

21 hozzászólás

  1. pm said,

    2009. szeptember 2. - 12:42

    ez igen

  2. Névtelen said,

    2009. szeptember 8. - 22:23

    fantasztikus….áldjon az ég Virginia Satir!!!!

  3. szellőcske said,

    2009. szeptember 14. - 14:59

    Igen.Én így vagyok önmagam és nem helyezem az önbecsülésem olyan ingatag talajra mint mások véleménye.:) köszönöm

  4. 2009. szeptember 18. - 17:18

    Köszi,sokszor el fogom olvasni,sok minden kivilágosodott,erőt adott.

  5. franksoc said,

    2009. október 28. - 17:35

    Ha volna akaratunk, akkor tudnánk önállóan cselekedni, külső ingerek nélkül, egyénien.
    “Én rendelkezem mindenemmel.”
    Nagy kijelentés, bebizonyítani az ellenkezőjét pedig oly könnyű. Szinte semmink sincs addig, amíg azt, hisszük magunkról, hogy minden felett rendelkezünk.

    Az viszont meglehet, hogy szép idea következő: “Ennélfogva bármit teszek, azt magamnak tulajdoníthatom, hiszen én magam választottam.” Ez egy helyes cél, csak túl távol áll a valóságtól.

    Frank

  6. Hannah said,

    2009. október 29. - 20:46

    Ha a szöveget mindenki saját magára formálja akkor valóságosabb,de amíg olvassuk,addig elhihetjük,hogy mindez oly egyszerű.

  7. kacat said,

    2009. november 4. - 16:06

    Nagyon okos ez a Satir. Egy mondattal egészíteném ki, ami jó bennem, az Istentől való.

  8. Mina Lestat said,

    2009. november 12. - 08:41

    Ez a kedvenc idézetem!!!!és amit irt, az mind igaz!!!!Nincsen sehol még egy ugyanolyan ember, ha volna az élet unalmas lenne.

  9. Sakura said,

    2010. január 15. - 20:24

    A 7-es számú, kacat said-nak van igaza!!!:)
    És valóban, előttem is hihetetlen dolgok világosodtak meg, talán több is, mint mások előtt, az idézet elolvasását követően. Ugyanis rettentően kicsi önbizalommal rendelkezem….mindig másokat tisztelek, (“néha” irigykedek is) mindig olyan akarok lenni, mint a körülöttem lévő emberek. Tudom, hogy olyannak kéne elfogadnom magam, amilyennek Isten teremtett, de elnézve másokat, legyen az barát, szomszéd, vagy akár olyan ember, akit nem is nagyon kedvelek (bár próbálok minél kevesebb ellenséget szerezni, és minél több embert szeretni), valahogy mindig találok bennük valamit, ami nincs meg bennem. Ők, bár tudják, hogy nem tökéletesek és sokszor hibáznak, mégis képesek önmagukat adni…akár kinevetik őket a többiek, akár nem. Mintha azt mondanák, ez én vagyok. Ezek az én hibáim.
    Ha nem tetszik el lehet menni. Én erre nem vagyok képes!!!!!T_T…Mi van, ha lenéznek mások…ha nem fogadnak el annak, aki vagyok.
    Éppen ezért egy másik arcomat mutatom a világnak. Próbálok beleolvadni a környezetbe, ugyanazokat a dolgokat tenni, mint mások: Úgy nézni, járni, gondolkozni…Sokszor úgy érzem, hogy már saját magamhoz sem vagyok őszinte. Csak akkor, mikor egyedül vagyok…otthon. A magány viszont senkinek nem ajánlatos. Ilyenkor az ember csak még jobban emészti önmagát, csak visszagondol a múltra, felidézi az akkor véghezvitt tetteit, gondolatait. Vagyis az embernek szüksége van társakra.
    Összefoglalva GYŰLÖLöM MAGAM!!!!Miért akarok mindig másokra hasonlítani??!!Kérlek segítsetek
    13 éves lány vagyok, előre is köszönöm
    (és bocsánat, hogy csak úgy kiírtam a bajaimat egy nem is erre a célra létrehozott oldalra…de ez most csak úgy jött, és éreztem, hogy valamikor meg kell szabadulnom ettől a tehertől.)Elnézést mindenkitől!

  10. War said,

    2010. február 3. - 13:47

    @Sakura: Sokan átesnek ezen a krízisen amin Te, de ez nem baj. Nem mennék bele nagy komment váltásokba, ha szeretnél erről beszélni, akkor vegyél fel msn-en

    pinczes666@freemail.hu (nyugi nem vagyok sátánista, csak sok-sokéves mára z e-mailcím 😀

  11. Névtelen said,

    2010. március 11. - 09:36

    Rettenetes dolog az önimádat , az egoizmus. Hiszen számtalan embertársunk vesz körül bennünket, ezen világon több milliárd is akár. De ott vannak a szűkebb köreinkben, rokonok,a barátok, család tagok, szeretteink, Még közelebb a feleség, férj gyermek, a szülők . Netán unokák,munkatársak, különböző társaságok tagja vagyunk, sport társak. sorolni,lehetnem még. Hogy beszélhetnék csupán csak arról hogy -“én . meg én, meg én, csak én -“?? Netán ha még el fogadom azt is tiszta őszinte lelkiismerettel, hogy van egy felsőbb lény is, egy szellemi vezető, Egy Teremtő, Alkotó, valljuk meg ott van még az Isten ! No ne legyünk már annyira oda önmagunkkal ! Az EMBER nem egyedüli lény, hanem TÉRSASLÉNY ! És különben is mit kezdenénk önmagunkkal nembertásaink nélkül ? Hogy valósítanánk meg terveinket,? Hogy fejeznénk ki SZERETETÜNKET ? Miképpen lehetne mindent elvégezni? Nem tudom értelmezni a leírtakat ! Nem tudom felfogni,hogy tud valaki is így élni a mindennapokban ? Szeretett EMBERTÁRSAIM !! Nem ,így ez nem jó elképzelés, gondolkodás . Valahogyan másképpen kell hozzá állnunk az ÉLETHEZ ! valahogy másképpen kell érzékelni, értékelni a körülöttünk élő többi embertársunkat, és a megnevezetteket !!
    Bocsánat ! Nem bántani akarok senkit sem !Nincs jogom, nincs szándékom !
    Még ismerőst sem, nem hogy ismeretlent. De embertárs az ismeretlen is, együtt élünk ezen a jónak teremtett bolygón,mit mi emberek oly okosan tettünk tönkre!
    Szertetettel gondolva minden embertársamra, imádkozva ,mindenkiért , ahogy azt kéri, elvárja a keresztyén embertől Isten ,Az ÉLŐ ISTEN !
    sok áldást , bölcs gondolkodást, és hűséges ragaszkodást kívánva maradok egy ismeretlen embertárs . tóni bácsi .

  12. War said,

    2010. március 13. - 01:24

    Kedves Névtelen

    Szerintem kissé félreértetted az idézet lényegét. Imádom az embereket, segítek másokon ahol tudok, tekintettel vagyok másokra, de ugyanakkor fenntartom azt, hogy magam számára mindig én leszek a legfontosabb. Ezt Te sem tagadhatod le. Ha egy falat kenyered lesz, Te sem fogod más életét megmenteni vele a sajátod helyett. Erről van szó. Ami szerintem kiemelésre szorul, vagyis amit számomra ez a dolog jelent az a következő: senkit nem ismerhetek jobban mint amennyire magamat ismerem. Senkinek nem segíthetek amíg magamon nem tudok segíteni. Amíg magamat nem ismerem, hogyan segítsek magamon? Ha magamat nem tisztelem, hogyan tiszteljek másokat? Bár ezt most talán nem fogod elhinni, de amiről én beszélek, az nem egoizmus. szimplán magad köré kell felépítened a világodat ahhoz, hogy igazán megérthesd. Ha a nagy egésztől indulsz el, mondjuk Istentől, akkor lehet, hogy mire a nagy vonalú következtetésektől eljutsz az apró igazságokig, kiderül, hogy az egész értékrended hazugságra épült. A házat se a vakolattal kezdjük, majd utána a tetővel, fallal legvégül az alappal.

    Igazad van abban, hogy a mai világ a képmutatásra, külsőségekre, önzésre épül, de ez az idézet szerintem, számomra nem erről szól.

    Istenről pedig annyit, hogy az én meglátásom szerint az Út végén van, az út pedig a lábadnál kezdődik. Viszont hogy az Úton merre indulsz az rajtad múlik, és ha nem vagy biztos a dolgodban, akkor könnyen tévútra tévedhetsz. Sok ember abba a hibába esik, hogy az út végéről akar elindulni, Istenből önmaga felé, csak az a baj, hogy mivel Isten egy relatív dolog, 100 ember 100 féle képpen képzeli el, így nem biztos hogy a 100-ból azon az úton indulsz el visszafelé, ami hozzád vezet. Viszont ha előre haladsz, önmagadból kiindulva, akkor megtalálhatod a te Istenedet.

    Biztos vagyok benne, hogy nem értesz velem egyet, de ha akár egy kicsit is sikerült ezzel a gondolatmenettel adni valakinek, akkor megérte begépelni ezt a sok sort 😀

  13. idezet said,

    2010. március 13. - 10:15

    War: megérte 😉 Tökéletesen egyetértek!

    (Cowboy)

  14. Jázmina said,

    2010. április 12. - 13:35

    Szia:))

    tetszik ahogy fogalmazol:))szép akár idézetnek is megteszi

    Legyen mindig szép vidám,tavaszi napod:)))

  15. War said,

    2010. április 12. - 20:07

    Örülök. Az msn címem fentebb látható, bárkivel szívesen beszélgetek bármiről. Nem mondanám, hogy gyakran találkozok hozzám hasonló gondolkodású és érdeklődésű emberekkel szóval örömmel várok bárkit! 🙂

  16. Jázmina said,

    2010. április 15. - 21:12

    Felvettelek:) msnre,szóval majd ha lesz időd és kedved,majd kicsit beszélgethetünk.
    Ennyiből nem lehet leszűrni,de ilyen szép oldalat csak egy ritka jó ember csinálhatott:))szóval szinpatikus vagy nekem:))
    és legyen mindig szép és vidám tavaszi napod:))))

    Szia:)))))

  17. zen said,

    2010. szeptember 29. - 08:30

    “Egyszeri, megismételhetetlen, gyönyörű életed van. Nélküled nem lenne teljes ez a bolygó. Létezned kell, hogy a természet milliárd éves egyensúlya föl ne boruljon. Köteles vagy létezni. Életet élet követ és Te a része vagy!”

    részlet A zsonglőr c. könyvből

  18. tunde said,

    2011. március 13. - 09:25

    zen ez gyunyoro volt .jol meg talaltad az ide illo idezetet tomor es tanulsagos.

  19. Névtelen said,

    2011. október 4. - 14:04

    Kedves War!

    Isten nem “csak” az út végén van! Isten maga az út… a szeretet.

  20. D said,

    2011. december 29. - 15:49

    Sérült most a lelkem, de a hozzászólásaitokat olvasni olyan, mint a gyógyító balzsam. Jó, hogy létezik ez az oldal. Most elmondom, hogy nekem segített. Azért mondom el, mert annak, aki ezt létrehozta, ez valahogy annyit jelenthet: “Igen, érdemes volt fáradni vele, mert lám, megvan az eredménye és az ilyen köszönet a legszebb fizetség érte…” Szóval köszönöm.

  21. j said,

    2012. október 7. - 13:51

    Nagyon szép írás és elgondolkodtató!Köszönöm hogy elolvashattam!


Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: