“Az embert nem a születés, a földi rang avatja előkelővé, hanem a szellem és a jellem.” (Goethe)

Reklámok

3 hozzászólás

  1. Wildmouse said,

    2009. november 2. - 21:30

    Jhaaaj de szíp szomorú kvuóta:)

  2. tónibácsi.molnár b antal said,

    2010. március 15. - 09:06

    Goethe valami ilyesmit fogalmazott meg egy kicsit rejtve. A XXi-sz-ban nem baj azért ha világosan a tényekre mutatunk. sok ember a képletes, a rejtett beszédre nem figyel ,nem néz a mögöttesre,csak ami éppen látszik.
    Pedig a sorok között olvasni nagyon hálás ,hasznos és előnyére válik az olvasónak. Nem beszélve arról , hogy még áldása is nagyobb .

    Ki-ki a maga helyén!
    Gyöngyike nagy igyekezettel a késeket tisztította. Közben halkan dúdolt egy éneket.
    E bűnös világnak sötét éjjelén Ki-ki világítson a maga helyén.”
    – Mit bajlódsz annyit a késekkel? – kérdezte Márta.
    – Mert az én helyemen így világíthatok – felelte vidáman Gyöngyike. – Hiszen tudod: „Ki-ki világítson a maga helyén” és én minden tőlem telhetőt megteszek.
    – Én nem pocsékolnám így az erőmet – mondta Márta – úgy sem veszi észre senki.
    – De Jézus látja – mondta Gyöngyike és újból énekelt: „Ki-ki világítson a maga helyén”.
    – Ha ez a gyermek minden tőle telhetőt megtesz – mondta magában elgondolkozva Márta – én is vigyázok munkámra. Ha az Úr látja a késeket, látja azt is, hogy sütöm ki a húst. És kiválóan készítette el.
    – Márta, ma a húst különösen jól sütötted ki – mondta Emma.
    – Gyöngyikének köszönhetem – felelte Márta örömtől kipirult arccal és elmondta a kések történetét. Emma éppen ruhát vasalt a testvérének. Fáradt és ideges volt. Ilonkának ugyan mindegy, hogy milyen lesz; sietek vele – gondolta. De mikor meghallotta a kések történetét, igyekezett a lehető legszebben kivasalni.
    – Milyen szépen vasaltad ki a ruhámat! – mondta Ilonka.
    Emma nevetve felelte:
    – Gyöngyikének köszönheted.

    Ilonka barátnője állított be. Társaságba hívta őt.
    – Nem mehetek – felelte Ilonka – Bibliaórára kell mennem, mert ott van a helyem.
    – Hogy értsem ezt, hogy ott a helyed? – Erre Ilonka elmondta neki Gyöngyike késeinek történetét. Barátnője elgondolkozva szólalt meg:
    – Nos, ha nem akarsz velem jönni, akkor én megyek veled.
    – Nagy segítségünkre voltak ma az éneklésnél – mondta az igehirdető hazafelé menet. – Nem is gondoltam, hogy eljönnek.
    – Gyöngyikénk indított erre – mondta Ilonka. – Ő mindig a lehető legjobbra törekszik, még akkor is, ha csak evőeszköz-tisztításról van szó. – És még egyszer elmondták a történetet.
    – Mégis bemegyek ide még egyszer – mondta az igehirdető, miközben megállt egy kis szegényes ház előtt. – Tegnap ugyan azt gondoltam, semmi értelme, de mégis, meg kell tennem minden lehetőt.

    A házban egy beteg feküdt. Sokszor próbáltak már vele beszélni, mielőtt meghal, az egy szükséges dologról, de a beteg hallani sem akart róla. Most a látogató azzal állított be, hogy egy kis történetet akar elmondani neki. És Gyöngyikéről beszélt neki, a késeiről, a maga kis helyéről, és arról a vágyakozásról, hogy mindig a tőle telhető legjobbat tegye, és Jézus világíthasson az ő kicsi helyén; meg arról, hogy mi minden lett ebből egy nap alatt.
    A beteg a szemeit törölgette és csendesen megszólalt:
    – Én mindig csak füstölgök az én helyemen, ahelyett, hogy világítanék. Szeretném végre igazán megtalálni a helyemet. Gyöngyike Jézusa nekem is segít majd.

    Így Gyöngyike sok jót tett azon a napon anélkül, hogy tudott volna arról. A Szentlélek így hoz elő kis dolgokból is sok áldást. Másnap reggel ismét rendesen végezte a munkáját és vidáman énekelte:

    Jézus szól: világíts szép ékesen,
    Mint a kicsi lámpa, tisztán fényesen,
    E bűnös világnak sötét éjjelén
    Ki-ki világítson a maga helyén.

    Persze olyanok is voltak, akik semmibe se vették Gyöngyike késeinek történetét, de ez mit sem változtat azon, hogy amit Gyöngyike az Úrban cselekedett, abból észrevétlen hatások áradtak ki hívők és hitetlenek felé egyaránt, anélkül, hogy Gyöngyike csak egyet is észrevett volna belőle. Voltak, akiknek áldásra volt, másoknak ítéletre hozott az, hogy semmibe se vették.
    És te? Kettő közül vajon melyik vagy te ?

  3. 2013. december 14. - 20:03

    Nagyon szép, s nagyon tetszik!!!!


Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: