Fűben, virágban, dalban, fában,
születésben és elmúlásban,
mosolyban, könnyben, porban, kincsben,
ahol sötét van, ahol fény ég,
nincs oly magasság, nincs oly mélység,
amiben Ő benne nincsen.
Arasznyi életünk alatt
nincs egy csalóka pillanat,
mikor ne lenne látható az Isten.

De jaj annak, ki meglátásra vak,
s szeme elé a fény korlátja nőtt.
Az csak olyankor látja őt,
mikor leszállni fél az álom:

Ítéletes, Zivataros,
villám-világos éjszakákon.

(Wass Albert)

Advertisements

3 hozzászólás

  1. kingam said,

    2009. december 13. - 14:36

    Olyan jó néha angyalt lesni
    s angyalt lesve a csillagok közt
    Isten szekerét megkeresni.
    Ünneplőben elébe menni,
    mesék tavában megferedni
    s mesék tavában mélyen, mélyen
    ezt a világot elfeledni.
    Wass Albert

  2. Monyíká said,

    2010. november 8. - 12:34

    Hú, eztmég nem ismertem, köszönöm, csodálatos!!! Wass Albertet olvasva elragadja az emert a jóra vágyás.. Ezt igen kevesen tudják sugározni mondatokkal, versekkel..!

  3. Horvat Gyula said,

    2013. július 27. - 09:42

    Nagyon szép idézet


Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: