Reményik Sándor: Csendes csodák

Ne várd, hogy a föld meghasadjon
És tűz nyelje el Sodomát.
A mindennap kicsiny csodái
Nagyobb és titkosabb csodák.

Tedd a kezedet a szívedre
Hallgasd, figyeld, hogy mit dobog,
Ez a finom kis kalapálás
Nem a legcsodásabb dolog?

Nézz a sötétkék végtelenbe,
Nézd a kis ezüstpontokat:
Nem csoda-e, hogy árva lelked
Feléjük szárnyat bontogat?

Nézd, árnyékod hogy fut előled,
Hogy nő, hogy törpül el veled.
Nem csoda ez? – s hogy tükröződni
Látod a vízben az eget?

Ne várj nagy dolgot életedbe,
Kis hópelyhek az örömök,
Szitáló, halk szirom-csodák.
Rajtuk át Isten szól: jövök.

Reklámok

3 hozzászólás

  1. Mariann said,

    2010. május 6. - 15:36

    Ez az egyik kedvencem Reményiktől, tavaly én is feltettem a blogomra.

    Az utolsó versszakot szerintem kinyomtatva mindenki kirakhatná a falára;
    talán akkor boldogabbak lehetnének az emberek.

  2. ÁGICA said,

    2010. július 2. - 22:12

    EZZ A LEGCSODÁLATOSABB VERS AMIT OLVASTAM, KÁPRÁZATOSAN BŰVÖLI A SZAVAKAT

  3. Ili Haracsi said,

    2011. december 11. - 14:44

    Tetszik nagyon.


Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: