“Rád néztem, és mosolyogtam,
Azt hittem, látod, de nem láttad.
Azt mondtam: “Szeretlek”, és vártam, mit felelsz,
Azt hittem, hallasz, de nem hallottál.
Labdázni hívtalak a kertbe,
Azt hittem, utánam jössz, de nem jöttél.
Rajzoltam neked egy képet,
Azt hittem, elteszed, de nem tetted.
Kunyhót építettem az erdőben,
Azt hittem, kirándulsz velem, de nem kirándultál.
Szereztem jó csalit,
Azt hittem, horgászol velem, de nem horgásztál.
Beszélgetni kívántam, hogy megosszam a gondolataimat veled,
Azt hittem, ez neked is hiányzik, de nem hiányzott.
Szóba hoztam a meccset, reméltem, hogy ott találkozunk,
Azt hittem, téged is érdekel, de nem érdekelt.
Kértelek, hogy kössük össze az életünket,
Azt hittem, te is akarod, de nem akartad.
A hazám háborúba hívott, azt mondtad,
térjek vissza épen, egészségesen.
De nem tértem.”
(Stan Gebhardt)

Advertisements

9 hozzászólás

  1. Ai said,

    2010. július 27. - 20:19

    Szép és megható.
    De ha nem tért visza hogy írta meg az idézetet? 😀

  2. kacskaringo said,

    2010. augusztus 6. - 12:23

    Ennyire komolyan nem kell venni a dolgot, de ha így is lett volna, előtte írja meg, mert sejti mi lesz a háború kimenetele számára, és később eljuttatták ahhoz, akinek címezte a dolgot.

    Mellesleg nagyon szép.

  3. red_bag said,

    2010. augusztus 23. - 13:20

    itt nem az a lényeg, hogy tudta, hogy mi lesz a háború kimenetele, de nem is arról van szó, hogy ” hogyan írhatta volna meg, ha meghalt…”… az életét, az érzéseit, a mindenét ölte bele abba az emberbe, akinek az egész életét adta és mellette akart megélni mindent, amit csak lehetett… a semmiért téve mindezt; mivel semmit nem kapott cserébe azért, ami kínált és nem követeltek semmit sem abból, amilye volt… miért lett volna értelme visszatérnie a háborúból egy olyan környezetbe, ami eleve hiányosságon és kielégítetlenségen alapul? … kevés az érzelem és minimális az, amitől teljesnek érezzük magunkat. a haza oldalán meghalni egyfajta teljesség lehet. szerintem. : ) nekem legalább is ezt mondta ez az egész… emberi elhidegülés és álkapcsolat. semmi több. 🙂

  4. Zolee said,

    2010. október 18. - 11:34

    Az érem másik oldala meg az, hogy néha irreálisak az elvárásaink a másikkal szemben. Nem azt nézzük, hogy neki mi jó, hanem csak a saját szemszögünkből nézzük. Aztán az elvárások be nem teljesüléséért önkritikát mellőzve mindig könnyű a másikat hibáztatni.

  5. Pannie said,

    2010. november 6. - 16:29

    Gyönyörű!!

  6. Moncsy said,

    2011. április 21. - 19:03

    Tetszik a vers:)

  7. Névtelen said,

    2012. április 5. - 16:55

    nagyon gyönyörű vers 🙂

  8. Névtelen said,

    2013. március 18. - 19:59

    csodaszép

  9. Mark said,

    2013. október 2. - 03:56

    Király


Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: