“Két és huszonkét éves koruk között nagyon sokan drámai változáson esnek át. Rögeszméjükké válik, hogy megteremtsék biztonságukat és bebiztosítsák magukat. Estéiket a tévéhez láncolva töltik el, és celluloidhőseik merész tetteitől el vannak ájulva. Nagy adag szappanoperával és helyzetkomikummal töltik fel magukat, mialatt életük egyre unalmasabb évek sorozata lesz.
Az élet attól izgalmas, ha új dolgokat teremtünk. Ha folyton a biztonság után kutatunk, az elsorvasztja az életerőnket. Az optimális biztonságot, védelmet és megszabadulást a gondoktól majd hat láb mélyen a föld alatt egy dobozban fogjuk megtalálni.” (Andrew Matthews – Élj Vidáman)

Advertisements

2 hozzászólás

  1. timi said,

    2010. május 11. - 16:54

    annyira kár hogy ez igaz 😀

  2. icsiszer said,

    2010. augusztus 27. - 13:56

    Igen, ez a dolog így van pontosan. Mondom, mert átéltem-élem nap mint nap… 33 évesen, amikor anyagilag sínre kerültem (felépítettem az új házunkat, új autót vettem), lett élettársam, minden rendben volt, akkor megszületett a kisfiam – üvegcsontú betegséggel. Gyógyíthatatlan betegség, nagyon sok csonttöréssel jár, az esetek többségében kerekesszékhez van kötve a beteg egy életen át.

    …és ekkor eszméltem rá, hogy az éltet előre megoldani nem fogom tudni, mint ahogy eddig reméltem, nincs az a bankszámla, nincs az a befolyásos ismerős, aki segíteni tud. Maradt hát a gondolataim által kreált világ átértékelése… Szerencsére egyszerre mindig csak egy nap gondjaival kell megküzdeni 🙂


Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: