26.jpg

“Szokott kudarca a nagyon feldicsértnek, hogy nem váltja be a hozzá fűzött reményt. A valóság sohasem ér fel az elképzeléssel, mert könnyű gondolatban magunkra ruházni minden tökélyt, de nehéz elérni. A képzelet a vággyal társul és mindig többet tesz fel a dolgokról a valóságnál. Bármilyen nagyok a kiváló tulajdonságok, a képzetükkel nem versenyezhetnek, s mivel a túlajzott várakozást megcsalják, inkább kiábrándulást keltenek, mint csodálatot. A remény, nagy meghamísítója az igazságnak. Az okosság segítsen a bajon, és intézze úgy, hogy az élvezet nagyobb legyen az óhajnál. Némi előlegezett hitel alkalmas a kiváncsiság felkeltésére, de nem kötelez semmire. Jobban jársz, ha a valóság túlszárnyalja az elképzelést, és több, mint hitték.” (Gracián)

“Kiben mi lakozik, annyiban számíthat valakinek. Legyen a belső mindig kétszer annyi, mint a külső mindenestől. Némelyeknek csak homlokzatuk van, mint a befejezetlen házaknak, amelyek továbbépítésére már nem volt pénz: a bejárat palotát mutat, a lakás vityillót…” (Gracián)

“A dolgok értékét nem azok adják meg, amik, hanem az, aminek látszanak. Valamit érni és megmutatni tudni, annyi, mint kétszer annyit érni. Még az igazságot sem tisztelik, ahol nem látszik róla, hogy ő az igazság. Nagy az ámítás hatalma; a dolgokat a külszínűkről ítélik meg: a jó külső a belső szépség legtökéletesebb ajánlólevele.” (Gracián)

“A legfontosabb igazságok mindig félszavakból derülnek ki.” (Gracián)

“A szerencse is belefárad, ha sokáig a hátán kell hordania valakit.” (Gracián)

“Igazat mondani kevés, ha olyan képet vágsz hozzá, mintha hazudnál.” (Gracián)

“Semmi sem kíván több tapintatot, mint az igazság… Elmondásához legalább ugyanannyi hozzáértés kell, mint elhallgatásához.” (Gracián)