“Vannak, akik úgy érzik, újjászületnek, ha valami nagy csapás – háború, nyomor – sújtja őket. Az elemi szükségletekhez való visszatérés fiatalító fürdőként hat rájuk; a halál szomszédságára van szükségük ahhoz, hogy újra megérezzék az élet ízét.” (Gustave Thibon: Jákob lajtorjája)

Reklámok

“Megvallhatjuk titkunkat egy másik embernek, de lehetetlen, hogy áttöltsük lelkébe saját benső világunkat, ami az elbeszélt tényeket, szavakat, cselekedeteket alakította; így e lényeges ismeret hiányában, még bizalmasaink is egészen másként fogják vallomásunkat értelmezni, mint ahogyan mi megéltük. Nyíltságunk csak annak értékes, aki beéri a puszta tények ismeretével, de aki a legmélyebb értelmünkbe akar behatolni, annak a legigazabb titok is csaknem annyira megtévesztő, mint a hazugság.” (Gustave Thibon: Jákob lajtorjája)

“Nem az az igazi barát, aki szenvedéseink közepette szánalommal fordul felénk, hanem aki irigység nélkül tudja szemlélni boldogságunkat.” (Gustave Thibon)

“Ne hagyd kicsírázni lelkedben az olyan magot, amelynek sem helye, sem ideje nem lesz kivirágozni. Ha nem így teszel, bármit hívnál életre magadban, rögtön pusztulásra ítéled.” (Gustave Thibon)

“Könnyű irgalmasnak lenni, könnyű szeretni, de rettenetes elmenni a legvégsőkig irgalomban és szeretetben.” (Gustave Thibon)

“Az emberi erkölcsök és intézmények néha annyira eltorzulnak, hogy Isten csak lerombolásuk árán fejezheti ki szánalmát. A kegyelem villámként sújt az emberre. Vannak emberek, népek és civilizációk, ahol Isten csak a romok közt lakhat.” (Gustave Thibon: Jákob lajtorjája)

“Isten az egyetlen szeretett lény, aki előtt teljesen, nyomorultul önmagunk lehetünk, és akivel szemben a szeretetnek soha, a legkisebb mértékben sem volt szüksége hazugságra.” (Gustave Thibon: Jákob lajtorjája)

“Könnyű önmagunknál mélyebbre zuhanni, de Isten mélységéből ki nem bukhatunk.” (Gustave Thibon)

“A föld gyorsan lakhatatlanná válna, ha az emberek nem tennék meg udvariasságból azt, amit szeretetből képtelenek megtenni. És megfordítva: a világ csaknem tökéletes lenne, ha mindenkinek sikerülne szeretetből megtennie azt, amit csak udvariasságból tesz meg.” (Gustave Thibon)