“Tavasz volt, de én a nyarat vártam;
a meleget, a patakok hűs vizét.
Nyár volt, de én az őszt vártam;
a színes leveleket, és a hűvös, száraz levegőt.
Ősz volt, de én a telet vártam;
a ropogós havat, és a karácsony örömét.
Eljött a tél, de én a tavaszt vártam,
a rügyfakadást, a nap melegét.
Gyermek voltam, de felnőtt akartam lenni;
szabad és önálló.
Húsz éves voltam, de harminc akartam lenni,
érett és sokat ismerő.
Középkorú voltam, de húszéves akartam lenni;
ifjú és szabadlelkű.
Nyugdíjas lettem, de középkorú akartam lenni;
tevékeny élettel.
Életem elmúlt, és sohasem kaptam meg, amit akartam.”

– idézve Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül c. könyvében

“Ha egy emberrel úgy bánsz, amilyen, akkor olyan is marad. Ha azonban úgy bánsz vele, mintha jobb és nagyobb volna, akkor jobbá és nagyobbá fog válni.” (Linda Dillow)

“Azt mondjuk, hogy több hitet szeretnénk, de amit igazából akarunk, az látás. A látás azt mondja: “Látom, hogy ez jó nekem, biztosan Isten küldte”, a hit viszont így szól: “Isten küldte, ezért jónak kell lennie számomra.” Isten azt kéri, hogy hitben járjunk és ne látásban.” (Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)

“A hit Istenre néz, az érzések pedig arra, ami körülöttünk történik. A hit abban bízik, aki Isten, és abban, amit megígért.”
(Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)

“A hitről nem elmélkedni kell, hanem a szívünkkel, az értelmünkkel és a lelkünkkel belevetni magunkat.” (Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)

“Tudtad, hogy léteznek lelki fertőzések? A legsúlyosabbak közül az egyik a Mi lesz, ha, a másik pedig a Bárcsak gondolatokkal függ össze. Ezek a gondolatok ikertestvérek, hasonlítanak egymásra, de nem ugyanazok. Mindkettőből hiányzik a hit látása. A Mi lesz, ha a jövőbe néz, és aggódik. A Bárcsak a múltba tekint vissza, és panaszkodik a miatt, amit Isten adott. Az első következménye az aggodalom, a másodiké pedig a harag.
(Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)

“Egy férfi, megoldást keresve az aggodalomra, egy “aggodalomtáblázatot” rajzolt, és ezen jegyezte föl félelmeit. Megfigyelte, hogy félelmeinek 40 százaléka olyan dolgok miatt volt, melyek valószínüleg soha nem fognak bekövetkezni; 30 százalékuk múltbeli döntések okozta sajnálkozás volt, amin már nem tudott segíteni; 12 százalékuk más emberek vele kapcsolatos kritikáit tartalmazták; 10 százalékuk pedig az egészségével volt kapcsolatos. Arra a megállapításra jutott, hogy aggodalmának 8 százaléka volt csak igazán jogos!

Az aggodalom legmegdöbbentőbb jellemzője a teljes tehetetlenség. Az aggódás soha nem változtat meg egyetlen dolgot sem, kivéve az aggódó személyiségét.” (Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)

“Aggodalom az, ami megosztja és összetöri a lelket, visszatart bennünket jelenbeli feladataink elvégzésétől olyan jövőbeli félelmek miatt, melyek talán soha nem következnek be.” (Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)

“A csendes feszültség nem bizalom, csupán visszafojtott aggodalom.”
(Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)

“Amikor aggódunk, lényegében ezt mondjuk: “Isten nem képes…”. Ha gondok között járunk, nem hitben járunk.” (Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)

“Minden félelmünk és aggodalmunk abból a tényből fakad, hogy kihagytuk Istent a számításainkból.” (Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)

“Rövid percekre szabadok vagyunk az aggódástól. Ekkor támad a pánik.”
(Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)

“Az aggodalom olyan, mint a hintaszék; teszel valamit, de nem jutsz el sehová.” (Linda Dillow: Akinél a szív lecsendesül)