“Az időben minden megmarad, de olyan színtelen lesz, mint azok a nagyon régi fényképek, melyeket még fémlemezre rögzítettek. A fény, az idő lemossa a lemezről a vonások éles és jellegzetes árnyalatait. Forgatni kell a képet, s a világítás bizonyos fénytörése szükséges ahhoz, hogy a vak fémlemezen megismerjük azt, kinek arcvonásait egyszer magába szívta a tükörlap. Így halványodik el az időben minden emberi emlék. De egy napon fény hull valahonnan, s akkor megint látunk egy arcot.”
(Márai Sándor: A gyertyák csonkig égnek)
2007. június 12. - 11:35 (emlékek, idő, Márai Sándor)
Idézetek, bölcsességek 
K. Rebeka said,
2008. január 29. - 19:29
Nekem ez az idézet tetszik a legjobban. Tekintettel arra, hogy egyszer elkezdtem írni egy könyvet, aminek ez lett volna a címe: “A gyertyák csonkig égnek” , és valahol megláttam ezt… Igazi trauma volt!:D