“Egyetlen házasságot sem nevezhetünk valóban sikeresnek, ha a házastársak nem egymás legjobb kritikusai. A barátságról is ugyanez mondható el, mégpedig a hagyományos elképzelés ellenére, mely szerint a barátság konfliktustól mentes kapcsolat, kölcsönös szívességek és bókok viszonya. Az ilyen kapcsolatok azonban felszínesek, és nem érdemlik meg a barátság nevet.
Minden emberi kapcsolatnak lényeges része, hogy szükség esetén a két fél bírálja egymást. Enélkül minden kapcsolat sekély vagy sikertelen.
A kritika a vezetés, illetve a hatalom gyakorlásának egyik formája. Ami nem más, mint kísérlet arra, hogy előre megfontolt módon befolyásoljuk az eseményeket. Azért bírálunk, hogy megváltoztassuk valakinek az életét. Természetesen a befolyásolásnak nem egyetlen s nem is a legmagasabb rendű módja a kritika. Lehet befolyásolni példával, javaslattal, példázattal, jutalmazással, büntetéssel, tiltással vagy engedélyezéssel, tapasztalat révén, szervezéssel stb. A hatalom gyakorlásáról köteteket lehetne írni. Mi azonban beérjük azzal, hogy azt mondjuk: aki szeret egy másik embert, annak gyakorolnia kell ezt a művészetet, mert ha valakit érdekel egy másik ember lelki fejlődése, akkor fel kell készülnie arra, hogy az adott pillanatban a lehető legmegfelelőbb módon segítse azt elő.”
(M. Scott Peck: A járatlan út)
Idézetek, bölcsességek 
Tresz Csilla said,
2008. október 25. - 12:37
Nem teljesen így van szerintem a barátság, ugyanis a barátság alapja a kölcsönös egyetértés és segítség. Szó sincs a többször is említett hatalomról. a Barátságban mindkét fél egyenlő,m és egyik sem áll felette a másiknak, csak arról lehet szó, hogy amíg az egyik magán alul van, addig a másik erős de ez nem a hatalom.
Horvath Ernone said,
2009. október 18. - 09:47
A kritikával kapcsolatban – van egy ésszerű határ, melyet mindkét félnek el kell tudni fogadni. Ha ez alatt vagy fölött történik a kritizálás, akkor megbomlik az az egyensúly melynek fenn kell tartania a barátságot vagy bármely jó kapcsolatot.
Ez egy nagyon érzékeny határvonal, ezt mindannyian tudjuk. Ezenkívül természetesen van igazságos és igazságtalan kritika. A másik ember tisztelete a megsértésének a határáig terjedhet, vagyis nem szabad megsértenünk a másik érzékenységének határát ésszerűen, tehát egy bizonyos határig el lehet menni, de mindkettőnk érdekében és nem az ellen. “Amit szeretnék azért hogy az emberek megtegyenek veled, te is hasonlóképpen cselekedjél!”
tónibácsi.molnár b antal said,
2010. március 15. - 09:31
Házasságban akkor van ,és lesz tartós megértés, együtt való igazi élet, ha ! ha készek vagyunk az házasság alapját elfogadni. Az pedig nem más mint …. ”
LARRY CHRISTENSON
Könyve alapján =Krisztus a családban , című műből ? részletek,kiemelések, toldások .
„….Ez a legjobb , amit erről a témáról valaha is olvastam….”írta : David Wilkerson .
/ csatlakozom az előzőhöz ! m.b.a/
Isten rendje a család számára !
„ Az isteni rend „ a tekintély és az egymás iránti felelősség rendje !
A Biblia ezt így fejezi ki : „ Minden férfiúnak feje a Krisztus. Az asszonynak pedig feje a férfiú: a Krisztusnak feje pedig az Isten „ Kor.I. 11:3.v.olv.
„ Ti gyermekek , szót fogadjatok a ti szüleiteknek mindenben, mert ez kedves az Úrnak.” Kol,3: 20.v.olv.
Isten úgy rendezte be a családot, hogy abban mindig van egy „ fő” . Minden családtag ennek a főnek a tekintélye alatt él, akit számára Isten jelölt ki .
Krisztus ,a férfi feje
Krisztus , a család Ura
Férfi ,az asszony feje
A gyermekek számára ő a legfőbb tekintély
Asszony , a férj segítőtársa
( Móz.I. 2:18 )
…” És mondta az Úr Isten : Nem jó az embernek egyedül lennie , szerzek néki segítő társat, hozzá illőt !…”
A gyermekek számára ő a második tekintély
Gyermekek , akik
engedelmeskednek szüleiknek
A férfi Krisztus tekintélye alatt él. Családja vezetéséért és a gondoskodásért Krisztusnak felelős. Az asszony férje tekintélye alatt él és felelőséggel tartozik férjének a háztartás
vezetéséért , a gyermekek gondozásáért. A gyermekek a szülők tekintélye alatt élnek, ezt a tekintélyt azonban lényegileg a férfi képviseli.
Az asszony tekintélye úgymond – másodlagos – . az anya a gyermekek felett tekintélyt csak férje képviseletében gyakorolhat. Ennek igen nagy gyakorlati jelentősége van az anyának a gyermekekhez való viszonyában, amit a következőkben beszélünk, meg .
A tekintély és a felelősség kérdését a családon belül Isten igen tisztán elhatárolta.
Már kezdettől felismerhetőnek kell lenni ennek a rendnek.
Mert ma már igen kevesen értik, és még kevesebben viszik át a gyakorlatba , a mindennapi élet területén . Pedig Isten ettől, az általa teremtett rend figyelembevételétől tette függővé a család jó légkőrét és boldogságát.
–Az Ő elrendelt akaratától való minden eltérés a családi élet eltorzulását okozza, és ha nem térünk vissza , nem lesz gyógyulás !
Érdemes elolvasni ezt az üzenetet az író tollából,mert mond valamit , amit nem igen tudunk már egy jó pár évtizede, vagy talán évszázada !!
Névtelen said,
2010. július 13. - 14:43
A lényeg a tükör. Sokan nem merik, nem akarják, hogy tisztán lássák ami körülöttük, bennük zajlik.
A barát, a párod, lehet ebben segítségedre, pont azáltal, hogy tükröt állít eléd. Persze senki sem tévedhetetlen! 🙂