“Gandhi egy ízben épp felszállt a vonatra, amikor az egyik cipője lecsúszott, és a vágányra esett. Nem tudta felszedni, mert a szerelvény közben elindult. Útitársai elképedésére, nyugodtan levette a másikat is, és a párja mellé hajította. Az egyik kísérője megkérdezte, miért tette ezt.
– Az a szegény ember, aki majd megtalálja – mosolygott Gandhi – , így használható lábbelihez jut.” (ismeretlen szerző)
2010. május 6. - 22:42 (ajándék, önzetlenség, birtoklás, jóindulat, jóság, jótett, Mahatma Gandhi)
Idézetek, bölcsességek 
walden said,
2010. július 2. - 19:53
Hát ez eszméletlen jó történet 🙂
Névtelen said,
2010. szeptember 13. - 09:28
Nagyon jóóóóóó!
Bognár Beatrix said,
2011. június 28. - 18:06
Félelmetes. kár h manapság nem találkozunk ilyen emberekkel az emberek nem is tudnak már így gondolkodni
Nikol said,
2012. augusztus 13. - 22:37
Ez is egy hozzáállás,és milyen jogos, se ő se a másik nem tudott volna mit kezdeni egy cipővel. Ez a tipikus nem magyar mentalitás,ha nekem rossz, legalább a másiknak legyen jó.
Magonc said,
2014. április 29. - 16:45
teljesen logikus
Anyukám talált egy férfiórát, ami nem járt. Nagyon örült neki, és össze akarta szedni.
De semmi szüksége nem volt rá. Ezt ő is tudta, csak “gyűjtögető”.
Azt mondtam neki, hagyd ott, esetleg rakj alá egy százast, hogy vegyen bele elemet, aki megtalálja, és örüljön.