“Gandhi egy ízben épp felszállt a vonatra, amikor az egyik cipője lecsúszott, és a vágányra esett. Nem tudta felszedni, mert a szerelvény közben elindult. Útitársai elképedésére, nyugodtan levette a másikat is, és a párja mellé hajította. Az egyik kísérője megkérdezte, miért tette ezt.
– Az a szegény ember, aki majd megtalálja – mosolygott Gandhi – , így használható lábbelihez jut.” (ismeretlen szerző)

Advertisements

5 hozzászólás

  1. walden said,

    2010. július 2. - 19:53

    Hát ez eszméletlen jó történet 🙂

  2. Névtelen said,

    2010. szeptember 13. - 09:28

    Nagyon jóóóóóó!

  3. Bognár Beatrix said,

    2011. június 28. - 18:06

    Félelmetes. kár h manapság nem találkozunk ilyen emberekkel az emberek nem is tudnak már így gondolkodni

  4. Nikol said,

    2012. augusztus 13. - 22:37

    Ez is egy hozzáállás,és milyen jogos, se ő se a másik nem tudott volna mit kezdeni egy cipővel. Ez a tipikus nem magyar mentalitás,ha nekem rossz, legalább a másiknak legyen jó.

  5. Magonc said,

    2014. április 29. - 16:45

    teljesen logikus

    Anyukám talált egy férfiórát, ami nem járt. Nagyon örült neki, és össze akarta szedni.
    De semmi szüksége nem volt rá. Ezt ő is tudta, csak “gyűjtögető”.

    Azt mondtam neki, hagyd ott, esetleg rakj alá egy százast, hogy vegyen bele elemet, aki megtalálja, és örüljön.


Szólj hozzá!

Adatok megadása vagy bejelentkezés valamelyik ikonnal:

WordPress.com Logo

Hozzászólhat a WordPress.com felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Twitter kép

Hozzászólhat a Twitter felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Facebook kép

Hozzászólhat a Facebook felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Google+ kép

Hozzászólhat a Google+ felhasználói fiók használatával. Kilépés / Módosítás )

Kapcsolódás: %s

%d blogger ezt kedveli: